Egyedül lenni a végtelen,
Véges világban,
Mely oly nagy, hogy semmi
Sem fér el benne.
Egyedül lenni a sokaságban,
Egyes-egyedül, magányban.
Búsulni mindig nem lehet,
Hisz véges az élet.
Ezen a csúf, rossz világon
Csak nevetni lehet.
Nevetve haladni, nevetve élni,
Nevetve meghalni, búval a szívben
Nem lehet!
2004. október 18.
2 hozzászólás
Ez egy kicsit ilyen kínban is nevetős, de tetszik! Főleg az ellentétek az elején!
igen pont ez a lényege:) köszi a hoizzászólást..:)