"Magyar vagyok/ természetem komoly / mint hegedűink első húrjai / ajkamra fel-felröppen a mosoly / de nevetésem ritkán hallani" – mondja Petőfi (remélem jól idézem). De ez más. Ezt most a világmindenség általad érzékeli, s beleborzong tetőtől talpig. Hordozzon tovább elmélkedésről elmélkedésre a Pegazus! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Köszönet, hogy értelmezed mondanivalómat.
Tudom, hogy ezzel a pár sorral még foglalkozni fogok, mert még nem az igazi, és azért is, mert folyamatosan változok az állandó vagyokban.
🙂
Az idézet a hangjaival teljes, de nagyon örülök a párhuzamnak.
🙂
Szép napot!
Szia efersesz! 🙂
Elárulom, hogy az első tagolás nekem jobban tetszett, de valószínűleg nem véletlenül változtattál rajta. Mondandód ennek ellenére egyértelmű.
Elidőztem a központozáson. Nekem néhol kicsit sok, próbáltam átgondolni.
Bennem ugyanez a gondolatsor így jött:
Vagyok Ménrót sarj,
szelíd szívű napvihar.
Vagyok Mátyás vér,
keresztfákon szent babér.
Talán a rímek összhangzatán érdemes lenne még elgondolkodnod. Rájöttem, hogy másnál könnyebb okoskodni, mint magamnál. Na, azt majd megteszik mások, amiből valószínűleg tanulni fogok.
Örülök, hogy magyar vagy! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Én meg elárulom, hogy ez az a vers, amit törülni szeretnék.
🙂
Majd meglátom, hogy mire jutok, mert ahogyan te is írod, a rímeknél érzem, hogy sántít.
Soraidat pedig nem vélem okoskodásnak, sőt, minden tanácsot köszönök.
Én is örülök, hogy az vagyok.
Üdvözletem!
😀 Mi lenne, ha kettes sorszámmal újítanád? 🙂
Pl.: Magyar vagyok még mindig címmel. 🙂
Én csak mélázgatok, aztán lehet, hogy a véleményemnek köze nincs a valósághoz, de azért elmondom, hátha van benne mégis némi igazság. :)))
Szeretettel: Kankalin
10 hozzászólás
"Magyar vagyok/ természetem komoly / mint hegedűink első húrjai / ajkamra fel-felröppen a mosoly / de nevetésem ritkán hallani" – mondja Petőfi (remélem jól idézem). De ez más. Ezt most a világmindenség általad érzékeli, s beleborzong tetőtől talpig. Hordozzon tovább elmélkedésről elmélkedésre a Pegazus! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Köszönet, hogy értelmezed mondanivalómat.
Tudom, hogy ezzel a pár sorral még foglalkozni fogok, mert még nem az igazi, és azért is, mert folyamatosan változok az állandó vagyokban.
🙂
Az idézet a hangjaival teljes, de nagyon örülök a párhuzamnak.
🙂
Szép napot!
Én pedig boldog vagyok, hogy olvashattalak !!!
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Én pedig attól vagyok boldog, hogy olvastál.
🙂
Szeretettel: eferesz
Szia efersesz! 🙂
Elárulom, hogy az első tagolás nekem jobban tetszett, de valószínűleg nem véletlenül változtattál rajta. Mondandód ennek ellenére egyértelmű.
Elidőztem a központozáson. Nekem néhol kicsit sok, próbáltam átgondolni.
Bennem ugyanez a gondolatsor így jött:
Vagyok Ménrót sarj,
szelíd szívű napvihar.
Vagyok Mátyás vér,
keresztfákon szent babér.
Vagyok. Nem átok,
legyünk hithű barátok.
Vagyok táltosbot,
gebém szárnya tűzön hord.
Talán a rímek összhangzatán érdemes lenne még elgondolkodnod. Rájöttem, hogy másnál könnyebb okoskodni, mint magamnál. Na, azt majd megteszik mások, amiből valószínűleg tanulni fogok.
Örülök, hogy magyar vagy! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Én meg elárulom, hogy ez az a vers, amit törülni szeretnék.
🙂
Majd meglátom, hogy mire jutok, mert ahogyan te is írod, a rímeknél érzem, hogy sántít.
Soraidat pedig nem vélem okoskodásnak, sőt, minden tanácsot köszönök.
Én is örülök, hogy az vagyok.
Üdvözletem!
😀 Mi lenne, ha kettes sorszámmal újítanád? 🙂
Pl.: Magyar vagyok még mindig címmel. 🙂
Én csak mélázgatok, aztán lehet, hogy a véleményemnek köze nincs a valósághoz, de azért elmondom, hátha van benne mégis némi igazság. :)))
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
🙂
Eljátszok a gondolattal, köszönöm!
Szép napot!
Szia eferesz!
Szerintem a versedben a vesszőkkel nagyon hangsúlyossá, kiemelni szeretted volna, hogy vagy és magyar!
Gratulálok a vers eszmeiséghez szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvastál, és valóban ki akartam emelni minden szavát, hogy olyan legyen, mint egy dobolás.
Üdvözletem!