Itt vagy,
százszínű tépett őszünk.
Ünneplőruhában,
lépsz elő.
Régi zöld ruhás tegnapból,
mint égető pára,
szemünk sarkán.
Könnycsepp,
fojtó éji verandán.
Horgolt szerelem,
lelkünk teraszán.
Forró fekete teánk,
kopott bükkasztal
hajnalán.
Kócos hajad,
mint szél-futta-lárma,
kezed kezemben
suttogó vallomás.
Mit nem ért,
senki más!
Mosolyogsz,
hisz magad látod benne.
Vörös fáink,
didergőfénye.
Fájdalmas
búcsúzni tőled,
édes napsugár.
Ne feledd!
Elhoz még téged,
áprilisi nyár.
8 hozzászólás
Érdekes a címe. De maga a vers is. Szép költői képekkel jeleníti meg az őszt. Gratulálok hozzá.
Igen kedves Madár😊
Valahogy nekem az ősz sokkal szìnesebb,mint a tavasz, vagy a nyár.
Égnek ezen hangulatok 🙂
Örültem jöttödnek 😊
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Nagyon szép színekkel fesetted le az öszt!
Inkább érzésekkel… érzésekkel.
mikor eszünkbe jutnak az emlékek.
Hány és hány elképzelésünknek kulisszául szolgált,
engedte soha nem fáradó türelemmel,hogy
elmeséljük,kimondjuk,megosszuk,mindazt
ami szép történt,de egybben félelmeinket is
és bizonytalanságainkat
Köszönöm szépen 😊
"Fájdalmas
búcsúzni tőled,
édes napsugár.
Ne feledd!
Elhoz még téged,
áprilisi nyár."
…igen,biztosan!
Gratulálok nagyon szép hasonalataidra
és érzéseidre!
Szeretettel:sailor
Szép estét
Szia Alkonyi! Meglepő szó-összetételek, – ahogy már megszokhattuk Tőled! Tetszik, ahogy verselsz! Üdvözlettel: én
Oh mester 😊
Látod a nyáron ez mit sem változott😊
Jó,hogy "itt vagy" újra 😊
Szeretettel: Alkonyi
"Itt vagy,
százszínű tépett őszünk.
Ünneplőruhában,
lépsz elő."
…szinte érezni jöttét!
Szeretettel:sailor