Már megint
fáradt lelkem holt tüzét keresem
porladó bensőm rejtett fészerében,
már megint
vízhang nélkül,némán zakatolón
visszacsengnek zordon hullt szótagok,
már megint
csend,s űl süket út szélén
szívem,mint gaz sánc peremén,
már megint
fáradtan a távólba révedek,
meghalnék kissé,hogy pihenjek.
…de…
már megint
izzó szikráktól duzzadt álmokon
ringatózik sajgó fájdalom
már megint
éled eltorzult arcomon
a már holtnak vélt, régi mosolyom.
1 hozzászólás
Gyogyo, tetszett a levezetése a versnek, tetszett egyéni megfogalmazása. Jó kontrasztok, jó képek, jó volt olvasni!
aLéb