végig söpör rajtam egy érzés
nem szabad hinni, hazudnak
életet ad, jót ad, egyszemélyes poklot
olykor nem több csupán egy kérés
vágyinkat tartjuk karunkban
s azok feltörnek mint mindig, újabb holtpont
puszta létben mint örömféltés
kúszik be zavart agyunkba
s nem hagy békén, zajong, kacérkodik folyton
csak egy kicsit… suhanó rémkép
biztat, halottak vagyunk, ma
is hazudva öltünk sóvár vágyat, sorsot
4 hozzászólás
Hát igen, nem elég a vágyódás, az álmodozás. Tettekre, lépésekre van szükség!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Nola!
Az életben vannak holtpontok, csalódások – sajnos. Remélem a vers keletkezése óta már túl vagy ezen az időszakon! Szép és boldog napokat kívánok!:)
Szeretettel: Zsóka
Sziasztok! Köszönöm mindkettőtöknek!
Igyekszem túlleni a természetszerűen újratermelődő holtpontokon. 🙂
Nola
Kedves Nola!
Mindenki életében vannak holtpontok. Szépen megírtad.
Ági