Már félrehúzódsz egyre jobban.
Zavar a zaj. Többé nem vársz titokban,
Senkire, semmire. Nem hiszed:
– nagy ívben köpsz rá -, egyszer sokra viszed…
Szemeid, mint befagyott tavak,
Kövült, dermesztő közönnyel izzanak.
Szavaid, mint sebzett madarak,
Merev ajkadról csak ritkán hullanak…
Nem kapkodsz – mert hiszed, véget ért -,
Egykor még fontos-volt, telefonokért.
Ha kijelzőn villan a Neve,
Már nem suttogod… elnézel másfele…
27 hozzászólás
Szia!
Nagyon szomorú kép, nagyon szép, különös sorokba foglalva! Örülök, hogy olvashattam!
Ági
Szia!
Kedves vagy. Én köszönöm, hogy olvastál, értékeltél. a.
Hm…nagyon tetszik. A hangulata a szívemig ér. Fájdalmas. De VERS, méghozzá nagyon.
Hm… Látogatásoddal, kedves szavaiddal örömet okoztál.
Köszönöm. a.
Khmmmm…
Persze, elnézel másfelé! Hiszi a piszi…:)
A nagy szenvedélyek örökre megmaradnak, ha elnézel másfelé akkor is!:)
A fájás azért benyilall az ember szívébe…
Ismét egy nagyon szép emlékvers, de miért kell neked emlékezni? Aki ilyen fiatal és hatékony
annak tenni kell, nem emlékezni! :):):)
Azért gratulálok!
Üdv: Virág
Kedves Fátyolfelhő!
„Persze, elnézel másfelé! Hiszi a piszi…:)” Erre azért nagy tételben ne fogadj, mert rosszul jársz.
A következő mondatodba viszont nem tudok belekötni.
Az azt követővel viszont megmosolyogtattál.
„Azért” köszönöm. a.
Kedves Antonius!
Csak két szó jut róla az eszembe: szomorú és szép!
(Bocsánat a foghíjas hozzászólásért, de most csak ennyire futotta: tetszésnyilvánítás…)
A.í.: Faddi Tamás
Tamáskám ez nekem bőven elég. Többre tartok egy „tetszik”-et, egy hosszabb nem tetsziknél.
Köszönöm a figyelmed, értékelésed. a.
Kedves antonius!
Egyszer fontosak vagyunk valakinek, máskor feleslegesnek érezzük magunkat vele szemben. Jó ha tudjuk; mert már nem vagyunk fontosak neki, az a mi hibánk. Nem tudunk változni, s idővel valamiért már csak terhekké válunk. Ám semmi nincs véletlen, semmi nincs hiába ebben a világban.
Tetszik a versed, még ha nagyon szomorú is. Gratulálok!
üdv
Szellő
Sejtésem nem volt arról, hogy a Hajnali szellők még alkonyat előtt is ennyire aktívak és filozófiai magasságokba emelkedve hintik az olyan bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat, amikbe, ha akarnék, sem tudnék belekötni.
Egyetértek Veled.
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a.
Kedves Antal!
Nekem ez a vers nem közvetít közönyt még akkor sem ha "írva vagyon benne".Van ebbe bőven még a sebzett lélek dühéből,de talán várakozást is sugall.Vagy csak én gondolom bele?Lehet.A vers nagyon jól megmutatja a pillanatot,amit pont ekkor pont így éreztél.A vershez gratulálok.Mondom a vershet!
Szeretettel üdv:Vali
Valika kedves!
Virtuóz módon használod a „kanyarmikroszkópod” és nagyon be tudsz fürkészni a jelenségek mögé.
Na de a virágboltban is csak a virágot szemlélgetjük, esetleg szagolgatjuk, és nem kóstolgatjuk a talajt, amiből kinőtt…
Gratulációdért, figyelmedért, kedves szavaidért köszönet. a.
Szia antonius!
Most megilletődve állok a csavaros észjárásod előtt! 🙂
Még hogy "nem suttogod" a nevét?:)
"Elnézel másfele"? Talán ott jobb nőt láttál?…:)
Szép és kifejező a versed!
Egy nagy ölelésem a szomorúságod ellen! 🙂
Üdv: napsugárka
Napsugárka!
Köszönöm a felsoroltakat.
Ma egy kicsit sok volt belőled, (én bírom, a kutyáim szenvednek) de azért csak gyere máskor is.
Üdv. a.
A régi napvilágos "nick neveden" is a kedvenceim között szerepeltél… ez az új név sem változtatta meg az ízlésemet.
A kedvenceim listáján vettem észre, hogy új verset töltöttél fel…ezt a gyönyörűséget,
mely telítve van lemondással, fájdalommal… és végtelenül szépséges.
Köszönöm , hogy olvashattalak.
Zsike kedves!
Meg sem érdemellek.
Köszönök mindent. a.
Zsike kedves!
Meg sem érdemellek.
Köszönök mindent. a.
Nem adtam fel a keresésedet, és hála a régi üzenetednek itt megtaláltalak. Örülök, hogy a bk.-ön is közreadtad két költeményedet! (Még most is elvárt a fátyolos szem, a költemény olvasásakor. Születésnapodon magunknak kívánom, hogy minél többet olvashassunk Tőled) Üdvözöllek:Anni
Feladni nem is szabad soha, semmit. 🙂
Köszönöm kedves szavaid, jó kívánságod.
Üdv. a.
Szia at!
No arra ne is számíts, hogy én ezt itt fent megértem, felfogom. 🙂 Versnek kivételesen-kivételes, emberileg fájva-fáj, mert utálom, ha szenved valaki. Remélem úgy vagy ezzel mint jómagam: tollat ragadni, kiírni, szemétbe dobni, életre kelni. 🙂 Ez durva, kivéve az utolsó kifejezés. 🙂
És mi az, hogy "már"? Olyan szó nincs is! 🙂
Sajna alázatosan közlöm, hogy a "zavar a zaj" ismerős. 🙂 Kihajításra vár ez a kifejezés. 🙂
Remélem meggyőztelek arról, hogy a vers csodaszép, és ha nem fájna ennyire, nem is lenne az. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves tavaszt hozó kis virág!
Bocsánat a késlekedésért, de pár napig nem voltam gépközelben.
Ja. Meggyőztél. Igazán meghat, hogy ennyi időt áldoztál rám. Köszönöm. a.
Húúúúú! Ez sikerélmény!!! Megérte ma reggel felkelni! 🙂
Ha meggyőztelek, érdemes volt ébredni! 🙂
Időm meg van regeteg. 🙂
Kedves!
Valamiért hiszek abban, hogy életed során, Neked még számos hasonló, vagy talán még ennél is nagyobb sikerélményben lesz részed. Legalábbis, én szívből kívánom…
Köszönöm, hogy visszatértél. a.
Kedves antonius!
Nekem is nagyon tetszik a vers,habár egyben szomorú is,de én is azon a véleményen vagyok,hogy semmi sem történik ok nélkül.
Üdv,
C.
Kedves Cukorborsó!
Köszönöm a figyelmed, kedves szavaid, értékelésed. Öröm nekem, hogy érted a gondolataim.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Szívszaggató ez a versed.Mit írhatnék még? Ez egy nagyon jó vers szerintem.
Ági
Miket tudsz Te előbányászni?
Szerintem is elmegy. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, értékeltél. a