Ne bánd, ha rád is rontanak,
igét fosó, kufár hadak;
a szélkakast követni kész,
megannyi hős, zajos vitéz.
Riheg-röhög a víg sereg,
ne tarts velük, ha intenek;
maradj komoly, légy hallgatag,
s a kőbe vésd kevés szavad.
Maradj magad a védtelen,
pogány gyalázta végeken;
legyél te más, szelíd parázs
helyett, ne légy pörölycsapás.
S ha szél szakít, ha nap hevít,
viseld a lét keserveit;
akár a téli farkasok,
szivén mikor tavasz sajog…
S ha százszor is alulmaradsz,
cipeld, amíg belészakadsz,
a lelkiismeret sötét,
ezer kilós malomkövét…
52 hozzászólás
Egy csillagot levontam a ronda szóért…az én mesterem úgy tanított, hogy dühből sose írjak verset, s ha igen, akkor is magamra haragudjak benne, azaz legyen öniróniám…már nem először tapasztalom nálad ezt a feszült, odamondós attitűdöt… mitha ismeretlen lenne számodra az irónia, a jelkép a stb.
szerintem a csúnya szót figyelemfelkeltésként használtad, elérted a célod.
hangulatában nekem " A kő marad", ill. József Attila " Ars poetica"-jának egy részlete jutott eszembe.
Jó ritmus,hiányzó keret, s ív…
Üdv: Cal
Kedves antonius!
Szerintem egy versbe a düh belevihető. Persze iróniával nagyobbat üt, mintha oda-odapörkölsz.
Ha az "igét FOSÓ" túl ronda (bár szerintem beleillik a képbe, és hát a "kufár" szó sem a legpozitívabb), akkor írhatod így: "igét ONTÓ"
Én így is befogadtam, jó volt olvasni.
Üdv,
A.
Az „ontó nem jó, mert az spondeus. (tá-tá) Nekem oda jambus kell, (ti-tá) ezért volt ott már hozó, vető, stb. amíg rá nem találtam e csodálatos kifejezésre.
Nem biztos, hogy ott is marad.
Köszönöm szépen a figyelmed. A csillagok számomra soha nem voltak fontosak, de azért köszönöm.
Üdv a
Szia a!
Csak jelezni akartam, színvonalat adtál közre, de a csillagok "fontosságában" egyetértek veled.
A.
Egyetértünk Andrea, de nekem azzal sincs bajom, ha tovább folyik ez a bigyózgatás. Ezért nem is szavaztam.
Azon viszont csodálkozom, hogy a meglévő rendszert kikezdték, még a „matematikát” is kétségbe vonták, s az egyszerű átlag számítás lényegét is hosszan kellett Paconak magyarázni, s hogy sok sikert nem ért el vele, az nem az ő hibája.
A jelenlegi rendszer szerintem jó, mi nem használjuk érett, felnőtt emberek módjára, mivel hiúk vagyunk, infantilissak, sértődékenyek és nem folytatom.
Üdv. a
"Azon viszont csodálkozom, hogy a meglévő rendszert kikezdték, még a "matematikát" is kétségbe vonták, s az egyszerű átlag számítás lényegét is hosszan kellett Paconak magyarázni, s hogy sok sikert nem ért el vele, az nem az ő hibája."
Ezt írod itt lejjebb, Antonius, és muszáj erre reagálnom az érintettség miatt.
Senki nem "kezdte ki" a csillagozás rendszerét, nem vontam kétségbe a matematikát, tudok átlagot számolni (statisztikát tanultam többek közt), továbbá Paco másról magyarázott, mint amit én felvetettem.
A többi stimmel.
Nem figyelsz…?!
Talán ismerős a kérdés:
„A toplistával nagy bajok vannak. Hogyan lehet jobb, vagyis toplistás egy olyan alkotás, ami valakitől kap mondjuk három (3!!!)ötöst, és ezzel toplistára kerül, míg a másik kap tíz ötöst, és egy négyest, de így az átlaga csak 4,8 lesz, és lekerül a listáról, vagy fel sem kerül rá…?”
Igaz, hogy Paco nem pontosan ezekkel az adatokkal válaszolt, de a példájában felhasznált adatok megegyeznek pl. e munkám értékeléseinek adataival. Tudomásul veszem, hogy kaptam 8×5 csillagot és egyszer négyet. Mi sem természetesebb annál, ha kapok még 20×5 csillagot, a jelenlegi gyakorlat szerint, akkor sem kerülök a toplistára. Mi ezzel a baj?
A kérdésedben szereplő adataid átlaga nem 4.8, hanem: 4,9090909.
A figyelem kérdésére: Amire érdemes, arra többnyire…
Kedves Antonius!
Maradj magad. Jó cím és a vers is lendületes és szenvedélyes. Nagyon jó.
Én ha tudnálak megtapsolnálak, de úgy sem hallanád.
Ági
Kedves vagy Ági.
Köszönök mindent.
Üdv. a
jaj bocsi, postázom a csillagokat:)
A.
…" cipeld, amíg belészakadsz " Úgy érzem ez a mondanivalód.
Gratulálok: oroszlán
Közel jársz kedves Oroszlán. Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Üdv. a
Lehet haragból, dühből írni, sőt, sztem a versíráshoz indulat kell. több, mint a prózához, József Attilának, Radnótinak is vannak "dühös" versei. Nekem nagyon tetszett ez a szinte prófétai hangvételű, és mondanivalójú vers. Radnóti eclogáinak hangulatát idézte fel.
Vajon ki (kik?) az(ok), akik "nem haraptak rá"?! Az ilyen beszólások csak a légkört mérgezik. Sztem mindenkinek jobb lenne a nyílt, egyenes beszéd!
Ebbe sem tudok belekötni.
Hát, ja. Egy hosszúszekérre való példát lehetne hozni a világirodalomból, de minek…
Csak Petőfitől: A szájhősök, Itt a nyilam, mibe lőjem, A nép nevében, Dicsőséges nagyurak, Akasszátok föl a királyokat és még egy zsomborra való.
Kösz, hogy megtiszteltél. a
Kedves Antonius!
Mennyire igaz vers. Jól fogalmaztad meg a napi és az egész élet súlyának nyűgét. A cipelés akkor is kötelező, ha már feladná az ember és letenné a terhet. Nem lehet. Minden embernek van terhe, kinek ez, kinek az, de senki sem ússza meg. Valakinek ugyan a malomköve éppen könnyebb, de ez bármikor változhat. Könnyíteni nehéz, a jó emberek, barátok, a család le tud venni az ember válláról, de mindig ez sem megy. Valamit egyedül kell végigcipelnünk egy életen át. Nagyon átjött a mondanivalója a versednek! Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm Szilvi, hogy ennyi időt szakítottál a munkámra, s hogy megosztottad velünk a gondolataidat.
Üdv. a
Szia!
Nem könnyű a lelkiismeret ezer kilós malomkövét cipelni, de csakis így maradhatunk emberek. Az indulat néha kikívánkozik belőlünk, s hol máshol találna helyet, mint versben.
Szeretettel: Eszti
(még csillagozok, amíg van
)
Hasonlóképpen gondolkodunk erről a dologról. Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél.
Csillagozzál nyugodtan, ha az neked jó.
Üdv. a
Kedves Tóni!
Előbb elolvastam remek rímekbe szedett versedet. Azonnal megértettem, még arra is rájöttem, kinek szól, annyira világos… S lám, amikor átnéztem a hsz-eket, épp' az illetékes nem harapott rá. Én sem szeretem a csúf szavakat, de Te igazán ritkán használod, s itt, megállja a helyét.
Most még én is lehozhatok öt csillagot az égről.
Gratulálok!
Kata
Zavarba hozol kedves Kata, mert nem tudom, mire, kire gondolsz. Azt szerettem volna kifejezni, hogy az ember maradjon hű az értékrendjéhez és akkor se álljon be attól eltérő normákat magukénak vallók sorába, ha abból előnye származna.
Feleljen meg a lelkiismeretének, vegye magára a döntés terheit, ne féljen magára maradni, mondjon le az akolmeleg előnyeiről, ha úgy érzi, hogy az ő oldalán van az igazság, az emberség és hadd ne folytassam ilyen nagyképű szavakkal.
Köszönök mindent. a
Akár férfihimnusznak is beillene ez a vers. Hihetetlenül nagyot alkottál megint!
Üdv: Tibor
Köszönöm szépen Tibor.
Üdv. a
Kiváló vers. Remek, feszes ritmustartás, szépen vezetett mondanivaló, mély belső tartalom. nagy élvezettel olvastam.
aLéb
Nálam mindenképpen fennakadt volna a vers a feltöltéskor a mások által is megemlített szó miatt.
(De ügyesen kikerültem, hogy ne írjam le:)
Főleg, hogy az ellenőrző progi is gerjed rá. Javasolnék egy másik szót helyette. Nem magam miatt, mert egyébként teljesen egyetértek Béla barátom hozzászólásával, hanem a szabály és az egészen fiatal látogatók, olvasók miatt.
Andrea például megemlített egy egészen jó szót helyettesítés gyanánt. Mindettől függetlenül örülök, hogy olvashattam ismét tőled egy remek verset.
Ugyan nekem sem tetszik a kifejezés, kifejezőereje okán mégis elfogadtam. Bátortalanul jegyzem meg: a szófosó kifejezést használjuk, elfogadjuk, talán még az ellenőrző progi sem pirul bele. Magam, a hét éves Rebeka unokámat szófosókának hívom, amikor úgy igazán teljesít, és még nem kérte ki magának, s vélhetően hófehér lelkének illékony rezdüléseit sem sikerül az ominózus kifejezéssel felkavarnom, mert elhangzása után is, ugyanúgy nyomja a sódert tovább, mint korábban. Ha többször ismétlem, akkor előfordul, hogy „Ne szekálj Toncsi!” a reakció egy éjsötét, fenyegető pillantás kíséretében.
A vető, hozó, szövő, lövő szavakon gondolkodtam még, de egyik sem az igazi. Ha valaki tud jobb két szótagú, jambikus (emelkedő) kifejezést, köszönettel fogadom és díjazom.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Az egy dolog, hogy a program mit húz alá, de, mivel ez egy irodalmi oldal, a szerkesztőnek felül kell tudni bírálni. Lehet, h a csúnya szó ellenére tovább kell engedni, mert jó az írűás. más esetben le kell venni, mert öncélú, nincs értelme, értéke. Az én írásaimat is pl. sokszor tovább engedték a szerkesztők, annak ellenére, h voltak benne csúnya szavak. Köszönet érte. A Szerkesztő értette a dolgát. Vagy legalább is remélem -magam miatt. Summa: ebben a versben ez a szó nagyon is a helyén van! Üdv mindenkinek én
Én is így gondolom.
… és mit szólsz az "igét hozó" kifejezéshez? Bár az irodalmi alkotásokban sok minden megengedett a mondanivaló nyomatékosítása érdekében…
Egyébként nagyon ütős a versed, gratulálok!
Üdv: Klári
Klára kedves!
Nagyra értékelem a segítő szándékod, de a hozó kifejezést magam is felsoroltam itt alant kétszer is, egyszer Artúrnak írt válaszomban, (vető, hozó, szövő, lövő) egyszer pedig D. Andreának írt válaszomban, (hozó, vető,) mindazonáltal örülök az ajánlatodnak, mert én is elfogadhatónak tartom, bár a vető-t talán még inkább.
Sokan irigyelhetik a "hatalmas gondjainkat".:-)
Köszönöm szépen kedves szavaid, értékelésed.
Üdv. a
Nálam azért nem verte ki a biztosítékot, mert nagyon nem öncélú a versben ez a kifejezés, és másképpen az áradó "igék" mocskosságát, szennyét ebben a kötött formában nem tudnám kifejezni úgy, hogy hűen tükrözze a mondanivaló keserűségét, az alkalmazott kifejezés gyomorforgató voltát. …és mégyegyszer: itt a helyén érzem a kifejezést, nem öncélú a vulgaritás, hanem a vers felháborodását adja vissza hűen. Szerintem nem ment messzire :-).
aLéb
Köszönöm Béla, én is ezt gondolom és a jelek szerint a szerkesztő is így gondolta.
Kösz mégegyszer az együttgondolkodást. a
Na, nem fosom tovább a szót.
Annyit még hozzátennék, én sem azt írtam, hogy túlment volna valamilyen határon a kifejezés. Attól még, hogy jelzem, mit javasolok, nem kötelező sem elfogadni, sem teljesíteni. Amíg nem jönnek tömegével a felháborodó levelek, addig minden szónak helye van az oldalon.
Egy szerkesztőnek nem az a dolga, hogy egyéni kéréseket, mi több, elvárásokat teljesítsen, hanem tudása legjavával tegye a dolgát az oldalon. Függetlenül attól, milyen a kapcsolata az egyes tagokkal. A szimpátia és unszimpátia nem befolyásolhatja a munkáját.
Júúúúúúúúúúj mit mondott! Szerkesztő létéreeeeeeeeeeeeeeeee!
Szerintem lapozzunk.
Antonius!
Imádkozz, hogy ne legyek segédszerkesztő, mert ez nálam nem megy át a rostán…amint éreztem is az elején, a durva szó vers elejére helyezésével, egyfajta figyelemfelhívást, polgárpukkasztást értél el, és ezzel megnövelted versed olvasottságát.
Számomra nem magyarázat az, hogy a köznapi életben is használod…ráadásul egészen más aspektusban, mint ahogy itt…
remélem máskor nem ilyenekkel próbálsz feltűnést kelteni!
Üdv: Cal
Ezt a bohócot vakarja már le valaki rólam!
Miközben olvastam csak úgy pörögtek előttem a képek. Először a Biblia, azután Balassi és a végvári vitézek, azután Arany János és a Toldi. Felébredtem, pedig már kezdtem révedezni. Ha egy versen belül képes vagy ennyi asszociációra késztetni, akkor szerintem tök mindegy milyen szavakkal fejezed ki magad.
Gratulálok!
Deiphobae
Köszönöm szépen a figyelmed, kedves szavaid.
Üdv. a
Esetleg igét leső? Bár tartalmában nem üt akkorát…
Csaknem ellentétes jelentést közvetít.
De azért köszönöm.
Igen, éreztem én, mást szánsz oda. Én azért nem tartom teljesen ellentétesnek, hozzátéve, hogy erősen odaképzeltem az idézőjelet, a gúnyos hanglejtést. De. Te tudod, mit akarsz a verssel pontosan elmondani, tégy belátásod szerint. Nekem a f.sóval egyébként semmi bajom.
Hát, ja… Idézőjelek között más a fakvése a leányzónak.
Köszönöm. a
aLéb véleményével maximálisan egyetértve, Artúr humorát díjazva, 5 bigyó.
A vers remek, bár az én lelkialkatomnak jobban megfelelne a "szelíd parázs helyett légy pörölycsapás" De hát, nem vagyunk egyformák, a verset pedig nem én írtam.
Őszinte tisztelettel:
K.
Köszönöm szépen kedves Kate a megtisztelő látogatásod.
A bigyóidra jobban ügyelj, mert valahol elhagytad őket. Itt állunk, Te is, én is bigyók nélkül.
Jobban mondva, a Te bigyóid nélkül.
Üdv. a
Kedves Uram,
micsoda körcsárdás alkilt ki ennél a versénél! :-), sok-sok jó javaslattal, ötlettel,
én is beszállhatok egy-kettővel: szaró, hányó, de
hadd maradjon az első fosó,
az első benyomás, az első benyomás.
Szeretettel
Emese
Kedves Hölgyem!
Na, persze az Ön sziporkázó, szellemdús javaslatait azért hálás szívvel fogadom. 
Remélem, a kultúrtörténészeink is méltányolni fogják – ha itt lesz az ideje -, kegyed irodalomtörténeti jelentőségű aktivitását, amivel érdemtelenül kitüntetett. 
Hányszor mondjam még? HÁNYSZOR MONDJAM MÉG, HOGY KÉT SZÓTAGÚ JAMBIKUS KIFEJEZÉS AZ, AMIT KERESEK?
A „hányó” sem jó, mert az is spondeus. (tá-tá) Azt gondolom, hogy a huszonegyedik századi magyar költészet nagy kérdését, miszerint, változzon-e a „remekművemben” az ominózus kifejezés, vagy sem, időlegesen fel kellene függeszteni. Nem mintha lebecsülném a dolog jelentőségét, de (hogy is mondjam, hogy ne tűnjek tiszteletlennek) kurv*ra unom.
Na, persze nem csak azutókor hálás Kegyednek, hanem én is.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Hát bizony, maradunk magunknak, s beszélünk a saját falunknak…
Olyan haragos a versed, hogy amíg olvasom, szinte én is átveszem ezt a haragot.
Ez már nem is elmélkedés, inkább perlekedés…
Judit
Félreértett Hölgyem. Nem azt sugallom, hogy maradj magadnak, hanem azt, hogy MARADJ MAGAD!
Ne váltogasd a színed, mint a kaméleon. Ne fordulj a szélkakassal. Ne hajlongj a nádszállal. Legyen tartásod. Légy biztos pont a változó világban. Ne add fel a „von Zuhause” hozott, s a neveltetésed által kidolgozott elveid. Ne légy az érdekek áradatában sodródó báb, és sorolhatnám.
Perlekedésről pedig szó nincs: „maradj komoly, légy hallgatag,
s a kőbe vésd kevés szavad.”
Köszönöm látogatásod. a
Kedves Antonius!
Tovább gondoltam a versedet. Aki nem tart a falkával, azt az én tapasztalatom szerint kiközösítik… Aki maga marad, egyik érdekcsoporthoz sem csatlakozik, az legtöbbször magára marad.
Judit
Kedves Antonius!
Nagyra becsülöm benned, hogy az emberhez maradáshoz nélkülözhetetlen, mégis feledésbe merülő alapigazságokat osztasz meg igen magas irodalmi szinten.
A tiszta és szilárd értékítélet is nagy erényed. Nyilván nem értek egyet mindenben a világlátásodban, de rengeteg értékes elem található meg benne.
A vitatott szó pedig teljesen helyénvaló a költeményben, semmi mással nem lehet a kívánt hatást elérni. Ez még az elfogadható kategóriába tartozik. A vers maga természetesen az "elfogadható" szintnél jóval magasabban áll.
Üdv.:Tamás
Köszönöm Tamás.
Üdv. a