Ön, hölgyem egy mázsa,
van komoly imázsa,
szép, gömbölyded fajta,
van mit fogni rajta!
Hölgyem ön egy múzsa,
tűzpiros a rúzsa,
ágyba vinném, hogyha
az össze nem rogyna!
Bámulom óhajtón,
kibontom az ajtóm,
így fér be szobámba,
nagy testű románcra.
De ölembe kapni
egykönnyen nem lehet,
leszakad alattunk
három-négy emelet!
Hevesen akarom,
megfeszül a karom,
levegőt nem véve,
derekát átérve…
Azt rebegem önnek,
legyen kicsit könnyebb!
Mert így az is érdem,
hogyha körülérem.
Hogy felhőtlen töltsünk
számos virgonc éjet,
egy-két év koplalás,
amit öntől kérek!
Az én nevem Szása,
úgy kérem önt, Mása,
figyeljünk egymásra,
legyen csak fél mázsa!