…rág az elmúlt tavaly,
még tél közepén
a jajgatást kikötöm a virágoskertbe,
még év elején
alélt álmokat aggatok holt fűbe,
még holtig nem józan
az áldott bódúlat,
a másik gyertya aléltan repdes,
de már részegedek,
részegedek:
ez új jövő felé,
e jövő részegűl felém,
melybe botladozva
alig kapaszkodok,
csak
amig szétveri agyamat
egy elsűlt…pezsgősdugó.
3 hozzászólás
Érzelmek kavargása, a múlt fájdalma, a jövőtől való rettegés, ezeket érzem versedből. Nagyon jól átjön a hangulata.
Pedig a jövő megállíthatatlanul megy feléd… Nagyon jó a versed, gratulálok: Colhicum
Kedves gyogyo!
A versed befejezése szerintem kissé morbid, de maga a tartalom tetszett! 🙂
Üdv: Ninike