szivárványos bűvös nyárban
elmém lepke-varázsában
fényorgonás délutánban
hűs pataknál titok-völgyben
téli-varázs bűvöletben
Rahmaninov-zongorákban
virágszirmok mámorában
benne vagy
élsz a mában élsz a ködben
dalaimban mindörökre
élsz a vágyott csatornádnál
élet-vízben küzdés árán
élsz a lelkem szegletében
élsz álmomban élsz a fényben
élsz könnyeim mosolyában
élsz ráncaim hajlatában
benne vagy
éji sarló utat mutat
száműznöm kell tegnapokat
esthajnallal ébredezve
álomtündér ködbe veszve
hangszereim értem szólnak
feleselve a g-mollnak
ha engednéd vigyáználak
neked adnám a világot
bennem voltál
nagyon
41 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Gyönyörű, érzelmekkel és szeretettel teli alkotásodhoz szívből gratulálok. De ne űzd el a tegnapokat, mert azok a jövő pillérei! DEzekre emlékezni kell!
üdv
Szellő
Szia Szellő!
Köszönöm, nagyon kedves vagy. A jövő pilléreit nagyon figyelem, de most éppen próbálja elmosni az árvíz. A tegnapok fontosak, nem tudom kitörölni, ha akarnám se. Nem is fogom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
De szép! Nagyot alkottál. Gratulálok!
Üdv: FT
Szia FT! 🙂
Nekem is szép! Két szivattyúzás közt olvasgatom. 🙂
Köszi, aranyos vagy, mint mindig, ez erőt ad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kisvirág!
Hiába mennek az évek,nerm múlnak el az emlékek.Benned tovább élnek.Nagyon szép,nincs befejezése a versnek, gondolom így akartad.Nincs még vége.Pedig ujat csak akkor lehet kezdeni ha elengeded.A vers nagyon szép.
Gratulálok sok szeretettel ölellek.Vali
Szia Vali! 🙂
Olyan jó, amikor betérsz hozzám! Megnyugtat, ha vigyáz rám valaki. Felőled is ez árad. Köszönöm neked!
Örülök, hogy tetszett a vers, de a tegnapokat nagyon nehéz száműzni, pláne ha azok a tegnapok visszaadták az életem, a tegnapelőttöket, körvonalazták a holnapokat. Pedig néha meg kell tenni, még ha fájdalmas is. Semmi nem történik véletlenül. Próbálok erre gondolni, és persze élni. 🙂
Örülök, hogy megint kedveskedtél nekem! Nagyon jó érzés! 🙂
Sok szeretettel: Kankalin
Hé Madame! Mollról nem kéne már durra váltani?
Tetszett a munkád.
Gratulálok. a.
Szia at! 🙂
Azt hiszem, kellene, de csak énekelni tudok, azt dur-mollban is, éjjel álmomból felébresztve csíkos pizsamában. 🙂
Köszi a véleményt, a tetszésnyilvánítást! Amúgy a nyomodba sem érhetek! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Versed hűen tükrözi, hogy vannak olyan doldok, érzések amelyeket nap mint nap újra élünk, és sohasem felejtünk. Ez vagy előre visz, vagy hátra! Gratulálok szép versedhez!
Barátsággal Panka!
Szia Panka! 🙂
Uff! 😀 Lehet olyan, hogy az ember egyszerre megy előre és hátra? 😀
Köszi, hogy meglátogattál! Igaz, nem pecáztam veled, de ami késik, nem múlik. Szeretem a halat! 😀 A Rábában van elég? 😀
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Édes barátném!
Nem tudom, mit lehetne ilyenkor mondani. Egyszerűen őszinte és varázslatos sorokat olvastam, egy hihetetlenül tehetséges költőnő tolmácsolásában. Gratulálok! Szívem mélyéről törnek fel a biztató szavak:
Szeretet és barátság
szívednek a gyógyír,
mi ott leszünk melletted,
jöjjön bármi rossz hír.
Megtartjuk pilléreid,
bárhogy is inognak,
nem kell félned, Kankalin,
ha könnyek csorognak…
mert míg a barátaid
mind veled maradnak,
ártó lelkek nem árthatnak…
Sok-sok szeretettel:
Joxi
Szia Joxi! 😀
Pirulok rendesen. 😀
A vers meg akkora lökést ad előre, hogy el sem tudom mondani! 😀
Kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! 😀
Sok-sok szeretettel: Kankalin
Valaki benned van az első két versszakban, a harmadikban meg benned volt, tehát már nincs? Vagy hogy is van ez akkor?Persze így is lehet.
És nagyon sok benne a" mézes " szóömlengés:"csábos nyárban"-"hűs pataknál"-"téli varázs"-"virágszirmom mámorában"-"élsz álmomban"-"esthajnallal ébredezve". És ezek összecsengése is nagyon édeskés. Persze láthatóan van akinek ez tetszik, nekem viszont túl édes.
És ne hallgass a kutyákra, mert megmarnak!. Tudsz te önállóan is dönteni!
üdv:pdw.
Szia pdw!
Amit leírtam, az pontosan úgy van. Seholnincs álomból a valóságba. Amikoris embernek, és végre nőnek érezhetem magam. Nem tulajdonnak.
Az első két versszakban valaki tényleg bennem van. Nagyon. De tett róla, hogy ez ne így legyen.
Stabilan állok a talajon. Két lábbal, mosolyogva. Új erőre kapva.
A harmadik versszakban az összecsengés valóban édeskés. Szükségem van rá.
A kutyákkal jóban vagyok, minden éjjel vigyáznak rám. Többen is. Nem marnak meg.
Önállóan döntöttem. És így.
Szeretettel: Kalin
na, ez felért egy tarkólövéssel-
szegény lengyelek, valakik állandóan
lövöldöznek rájuk-én tisztelem és szeretem
őket -és nem tartanak rabszolgát!
Kedves Kankalin!
Nemcsak fizikailag látható a nyomod, de a lélekben s a szívben is ott hagyod nyomodat, legalább is bennem igen.
Hát, igen, szeretni, szeretni, szeretni, amíg át nem lépjük a Fényhatár küszöbét.
De tudva azt, hogy visszafelé, a múltban is élhet, afelé is folyhat szeretetünk folyama s bennünk élő jelenünkben válik kitartóvá.
Szép érzések tombolnak benned, Kankalin, hordozva örömüket, bánatukat: Gratulálok.
Szeretettel, Inda
Szia Inda!
Próbálok fizikailag is és lélekben is jelen lenni. 🙂 Mindkettő nehéz.
Köszönöm, hogy így vélekedsz rólam! Eggyel több ember, aki megért. 🙂
Húha! Úgy látom szereted a fényeket, mert többször utaltál már rájuk. 🙂
Jók is azok! Bearanyozzák az életet!
Nagyon meghatott a véleményed, őszintén!
És újra köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Ami a múlt,az emlék, szép emlékek sora lehet. A "még" vágy is lehet.Szép akárhonnan nézem az alkotásod.
Sok szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Nem fűzök most ehhez semmi mást, mint hogy: köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
Akárhonnan nézem, ez nagyon jó! 🙂
Sok szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! nagyon szép a versed, érzésekkel telítve minden benne van. Szeretném megkérdezni hogy milyen hangszeren játszol? Gratulálok tehetségedhez.
Üdvözlettel Nárcisz.
Szia Nárcisz!
Szépnek találod a versem? Sokan nem értik. Nagyon nem. Nálam mindig minden bennük van. Kiírom magamból, hogy ne fájjon annyira, mert fájdalom már nem kell. Abból elég.
Hogy milyen hangszeren játszom? Egyiken sem, csak mélységes-mély-lélekből énekelek alázattal hosszú ideje, bár van néhány gitárom. Na azok szólnak értem odafentről. És sikoltanak. És idelentről is, mert van olyan köztük, amit megszólaltatunk a zenekaromban. Mert hát az van. És lesz.
Tehetséges nem vagyok, inkább minden igyekezetem az alázat minden és mindenki felé. Azt hiszem, ez egyben a vesztem is. A zene, a költészet és az érzelmek? Csak próbálkozom. Hátha valaki megérti. Az sem baj, ha nem. Már megszoktam. Aki igazán megértett, már odafentről néz, és tudom, szörnyülködik, mert nem ezt szánta nekem. Nagyon nem ezt.
Köszönöm, hogy itt jártál! Remélem a kérdésekre sikerült megfelelő választ adnom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szép lett.
Ha a múlt szomorú, száműzd, és élj a mának, mert én úgy látom, most az sokkal szebb.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Szia Szhemi!
Örülök, ha tetszett! A múlt nem szomorú, nézd csak meg! Része a mának és a holnapnak is. Azt hiszem, ezeket a dolgokat nem szabad hagyni, csak kissé elbizonytalanodva azon, hogy jó úton járok-e, eljátszottam a gondolattal.
Talán írok hozzá még egy versszakot.
Köszönöm, hogy benéztél!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörű a versed, amely ahhoz szól, akit nagyon, teljes szíveddel, igazán szerettél.
Tudom, nagyon fájó azt elveszíteni, mert én is átéltem, s most is, mindig bennem él.
Éppen ezért meg tudlak érteni. S én nem tudlak arra rábeszélni, hogy lépjél, s feledd el, mert ahhoz a szívünket kellene kitépnünk. Én akkor vagyok boldog, ha rágondolok… mert még most is bearanyozza szerelme az életemet, ha már ott van valahol fenn, a felhők fölött, s érzem, hogy rám gondol, s vár engem…
Jó volt olvasni gyönyörű gondolataidat.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Igen, pontosan arról szól. 🙂
Ha valakiben benne van valaki, képtelenség lépni. Talán nem is szabad.
Ha meg nem fent van, akkor pláne!
Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel: Kankalin
Szia Boszi!
Hogy is írtam? Szívszorítóan szép a versed. 🙂 Még mindig így gondolom. 🙂
Üdv.: Hópihe
Szia Boszika!
Örülök, hogy tetszett! Csak ne szoruljon el szíved! Elég, ha az enyém "rendetlenkedik"!
Szeretettel: Kankalin (Ja! Boszi 🙂
Huh! Ez odavágott. Csodálatos vers !
Szia Old Padavan!
Az a helyzet, hogy engem is odavágott, erősebb csapással mint gondoltam.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kankalin
Amíg még benned él, addig nem múlik el..s lehet nem is kell szabadulni tőle..az érzések maradjanak veled..az emlékek szépítsék tovább az életed!
Gratulálok!
Szia Zsanett!
Nem is múlt el. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szép, tetszett.
Kedves Irén!
Örülök, ha tetszett, nekem nem annyira, mert elég nagy hiba volt e verset megírni.
Ha adtam általa valamit, az pozitív.
Köszönöm az ilyen irányú véleményt!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Dallamos, mint minden versed.A ritmusa és hangulata valahogy mégis más mint a többi.
A második versszak és talán a g-moll miatt is szó szerint szívszorító a versed.
(Belerezegtek a versed hangulatába a szívem billentyűi)
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Másnak más, van benne jókora düh, de még ma is ugyanolyan mélyen élnek bennem ezek a gondolatok. Általad újra elolvastam, átéltem, az első két szakasz most is nagyon igaz, a záróban nem tudom mi lelt, azt legszívesebben elhajítanám, főleg az utolsó sort. 🙂
A g-moll viszont nagyon fontos, szépen szól, pláne, ha egész zongoramű adja a hangzatot. Titokban sokszor hallgatom, megigézett… nagyon. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves tőled! 🙂
Szeretettel: Kankalin
A képzelet, a képzet és az emlékezet sokmindenre megtanítja az embert, engem biztosan, -a türelem és a hit erősíti azt, ami biztos bennünk, ha ez nincs, akkor valóban el kell dobni azt a két utolsó sort.pedig szép ez a vers ls még eredetislg is van benne,
Szia ruca! 🙂
Az a három engem is sok mindenre megtanított, ezeken kívül a hit erősít, a türelmem pedig valószínűleg a végtelen felé terjeszkedik, talán érzékelhető.
Örülök, hogy találtál eredetit és szépet a versben, asszem nem dobom el. 🙂
Kalin
Kedves Kankalin!
Amikor a kötetedben olvastam, akkor is sajnáltam, hogy az utolsó szavak nem az első két kis refrén ismétlése. Kár, hogy végül múlt időbe tetted, és nem hagytad élni a jelen idővel örökké azt a pozíciót, amelyet oly' vitathatatlanul bírt (szerintem bír), akihez szólsz.
Laca
Szia Laca! 🙂
Nem tudtam mással zárni. Van folytatása is, de ugyanez a vége.
Létezik olyan pozíció, amit úgy is magáénak tudhat valaki, ha soha többé nincs jelen, mivel az emlékek megmaradnak.
Köszönöm, hogy megtaláltad ezt a régi versemet. Én is elolvastam. Ma sem írnám másképp, esetleg verstanilag valamivel jobban építeném fel (az utóbbi nem biztos). 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin
Szeretem a zenét.Nekem apám jutott eszembe aki gitározott.Nem sokáig élt.
Szép, de lehangoló is egyben. Elég felkavaró,de van benne szépség.
Ági
Szia Ági! 🙂
A zene minden lehangoltságot képes megszüntetni. Valószínűleg arra találták ki. Gyógyír, akár az írás.
Köszönöm, hogy gondolatokat hagytál ennél a régi versemnél. 🙂
Szeretettel: Kankalin