Még őrzöm

Még őrzök egy régi könyvben
egy préselt vadvirágot.
Olyan, mint én, törékeny, s kicsit fakó.
De benne van minden, ami elmúlt,
ahová visszamenni volna jó.
Még őrzöm kemény évek közé szorítva
egyre csak hervadó magam,
s tudom, mint minden őrizésnek,
ennek is nagy ára van.
Mert látnom kell, hogyan morzsolódok
szét a védtelen széleken,
s az egyre súlyosabb lapok közül
hogy hullik ki az életem.
S a színeket szomorú száradásban
lassan hogyan veszítem el…
Már magamnak is csak emlék vagyok,
ami csak engem érdekel.
S mint a vadvirág a sárgult lapok között,
végül én is egy nagy könyvbe költözök.