megállt kicsit
csak úgy
a botjára támaszkodva
talán elfáradt a nagy úton
megállt a kápolna
nyitott ajtajában
misére éppen
az olvasó a csuklóra tekerve
imakönyv a kézben
megállt csak egy sóhajtásra
apró imára
egy üdvözlégyre
vagy csak emlékezni
valami elmúlt világra
megállt kicsit levegőt venni
egy pillanatra
egy szóra csak az Úrral
megállt kicsit elindulni
5 hozzászólás
A gondolataid nagyon tetszenek nekem. Azért ha szabad megjegyeznem, én a helyedben a szabad formában írt versnél is mondatokba szedném a gondolataimat. Érthetőbb lenne, és gondoljunk arra, ha valaki el karja mondani, vagy felolvasni, az nagyon megkönnyítené a helyzetét. Azonban a döntés a Tiéd.
Szia!
Olyan mint egy kép, egy hangulat. Mintha fekete-fehér filmen látnám mindazt amit írtál, s melyet a kilencszázharmincas években forgattak.
Gratulálok a képszerű alkotásodhoz, élményt jelentett!
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Fontolóra veszem a dolgot.
Köszönöm észrevételedet.
Szeretettel: Nurse
Köszönöm Alberth!
Szeretem ezeket az elcsent, ellesett pillanatokat. Csak villanások, apró képei az egésznek.
Örülök, hogy észrevetted.
Szeretettel: Nurse
Kedves Nurse!
Nagyon szépet írtál!
Néha meg kell állni, lecsendesedni, hogy magunk mögött hagyjuk a rossz utat…
Szeretettel: Falevél