Írni volna jó, megírni mindent,
mit ránk hagyott az élet, megírni
ízét az ölelő reménynek,
százszorszép megértő szavakon.
S kiáltani vakon a fénylő ég felé,
mi hordja gondjaink, miben
vágyaink nyugszanak. Óh egek,
ti felfénylő távolok! Mily
messzeség csendjében rohan
az idő, minek sorsán a végtelen
el nem múlik soha, mit megírni
volna jó, ha értené az ember,
hogy mi is a végtelen, mi megjelen
múlton és jövendőn, miben
rejlenek az évek, mik voltak,
s mik majd még jönnek ünnepül
s reményül e fénylő ég alatt.
Mily jó lenne megérteni mindent,
amit megérthet az elme tudatán
sorsnak és reménynek fátylas
alkonyok páratelt ködén,
elmerülvén akarni a semminek
csendjén. Megírni volna jó a
rejlő holnapot, mikor pírján
megjelen a hajnal, mikor hűvösök
járnak az álmodó tavaszban, s
pilláin messzeségbe réved ifjúi
sugara. Óh te messzeség, te
kietlen ábránd! Megírni volna jó
partjaid távolát, s rejlő időkön
betelni veled áldott csendek
örök méltóságán, hívni újra,
hívni a tavaszt, és vágyódni
mindarra, ami elhozza azt.
És élni szépen annak illatán,
tavaszba hajló remények édes
ifjúságán. Mit megírni volna jó
ábrándok között, ha majd a
mindenség értelme elmémbe
költözött!
10 hozzászólás
Kedves Zoltán!
"mit ránk hagyott az élet, megírni
ízét az ölelő reménynek"…milyen szép is lenne!
Csak az tudná megírni,aki igazán remélni tud!
Hinni és remélni!
Talán még az Sem tudná.mert azt csak érezni lehet
kifejezni nem.
…megértenei mindent,az is csodás lenne…legalább
csak egyet:MIÉRT ÉLÜNK´!
…igen ezt is meg lehet érteni,csakm nem ésszel…az erre nem elég
Kedves sailor!
Megírni volna jó, igen megírni, mert szeretünk írni! Nekem
oly nagy örömet ad, s adott mindig is mit nem igen próbáltam
még versben megfogalmazni, de nagyon boldoggá tesz,
hogy írhatok. S erről az érzésről is szeretnék írni hamarosan
csak kiakarom várni hozzá, hogy e témához szívben tudjak
felnőni, hogy kitudjam fejezni ebbéli érzelmi világomat, s annak
mélységét a költészet iránt.
Persze számomra mint minden, ez is a Teremtőhöz kötődik Kitől
oly sok mindent, kaptam e téren is, köszönve azt, hogy embernek
születhettem, s érezhetek is akként. S néha kicsit költőként is
érezhetek, ha valóban még igazán nem vagyok az.
Ha gondolod kérlek olvasd el a: " Még mindig látni vélem" című
versemet.
Köszönöm, hogy írtál! Szépeket kívánok! Zoli
Kedves sailor!
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre, hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
Olvasgatom régebbi verseimet, hogy még rájuk ismerek e, s látom, hogy nem válaszoltam Neked!
Úgy látom voltam így máskor is, pótolom kellene, de sokszor nem könnyű feladat, oly sok rétűek a
napjaim! Pedig igazán nagyra értékelem gondolataid mélységét, mert sokat tanulok tőled.
E vers az írás szeretetemről szól, ami sok örömet okoz nekem. Gondolom legtöbbünknek kik írunk
szeretünk szavakat szőni szerfelett, szinte szüntelen vágyakkal.
Köszönöm, hogy még tavaly ennyi szépet írtál e versem alá, mit még sem édemeltem!
Hálás vagyok mindenkori kedvességedért, s szívbéli emberségedért igazán!
Szeretettel gondolunk rátok innen Kaposvárról, kívánva Nektek minden jót és szépeket!
Vigyázzatok magatokra és egymásra, életetek minden napján!
Barátsággal Zoli
maga…
megírni…szép lenne a boldogságot…
de ahhoz csak az utat tudjok melképzelni
azigazi nem nem látszik
GRATULÁLOK NAGYON ÉRTÉKES ÍRÁSODRA.SAILOR
Szép estét!
Kedves Zoltán!
Írj csak írj sokat és még annál is többet!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm jöttödet, s olvasásodat, csak szeretek
írni, de tudni annyira nem tudok!
Viszont sok az örömöm benne!
Kívánok sok erőt, s szépeket!
Zoli
"Megírni volna jó a
rejlő holnapot, mikor pírján
megjelen a hajnal, mikor hűvösök
járnak az álmodó tavaszban, s
pilláin messzeségbe réved ifjúi
sugara. …egyszerüen kellett idéznem
annyira szép rész!
Csodaszép költöi képekben öltözteted
gondolatáidat!
Szép estét:sailor
S erről az érzésről is szeretnék írni hamarosan
csak kiakarom várni hozzá, hogy e témához szívben tudjak
felnőni, hogy kitudjam fejezni ebbéli érzelmi világomat, s annak
mélységét a költészet iránt….
kérlek tedd…figyelem!!!!!
Szép napot:sailor
Örök költői vágy, versbe szedni a végtelent odafent,
bár idelent is távlatok nyílnak lélektől lélekig,
ez se semmi, ezt áthidalni nem bántó szavakkal,
aztán megint vigasztalódni az odafelvalókkal…
Nincs vége. Folyt. köv.
Köszönjük. Üdvözlettel Á. E.
Kedves Emil!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét
mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Nem veszem magától értetődőnek kedves szavaidat
mi megnyilvánul tőled verseim felé.
Írunk mert szeretünk írni, amihez Neked is sok sikert
és örömet kívánok!
Üdvözlettel köszönve fárodzásodat mit
értem is teszel kedves szavaiddal!
Zoltán Kaposvárról 🙂