Sárgulnak a levelek, majd lehullnak a földre
szomorú gondolatok is lassan megszűnnek,
eljön a nap, és téged is letesznek egy gödörbe
vele álmaid, mint a sárga levelek eltűnnek.
Néha még a kiskertben felébrednek a virágok
a szép őszi nap most szebben süt le rájuk,
te is felébredsz, eszedbe jutnak a régi barátok,
egyszer ott majd fenn egymást viszont látjuk.
De most még az élet, csak jót akar itt veled,
minden perc egy szép ajándéka a sorsnak,
nem vagy egyedül, itt van az aki téged szeret,
együtt élvezitek e gyönyörű őszi napokat.
Egy gondolatod van még, egy utolsó reményed,
a szerető szívekben, neved nem lesz feledve,
emléked bennük élni fog, ha véget ér regényed
vagy a testeddel az emlék is el lesz temetve.
2 hozzászólás
Megható, őszinte!
Tetszett a maga szomorúságával.
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Az ősz egy élet utolsó évszaka. A természetben újrakezdődik minden, de egy életben nincs második tavasz. mennél hamarabb belátjuk ezt, annál nyugodtabbam várjuk a telet, amikor az emberi test is megdermed.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni