Láthatatlan, megfoghatatlan a csend,
Majd egy apró fény, s irdatlan robbanás.
Mérhetetlen idők óta ez az első hang.
Ranghoz illő teremtéssel kong Isten-harang,
És megfogant a rend.
Egyre tágasabb világ lesz a jövő,
Majd egy apró lény, és megtörik a csend.
Most már akad, aki hall és lát, sőt, érez is!
Térhez is, perchez is akad, aki vérez is,
És rothad az idő.
Érthetetlen üresség lesz a tágas ég.
Egy apró növény utolsóként szárad,
s megteremti Istenünk a természetes személyt.
Vényre kaphat méltóságot, életet, s reményt,
És meggyalázza vég…