Mei Hoamat
Mei Muattal sogt Kindl in den Augn wor a Glaunz.
Vergiß net die Hoamat und's Muatterle gaunz.
Mei Hoamat mei Dörfle die hob i so gern.
I schick lei mei Hoamweh zu dir von da fern.
I hob miaß'n furtgeh, i muaß wos erleb'n.
Heit tat i mein Reichtum, für di nur hergeb'n.
Mei Muatterl sie schreibt net, mei Muatterl is kraunk.
I denk aun mein Muatterl, wias sitzt auf der Baunk.
Des Hoamweh des druckt mi, des Hoamweh tuat weh.
Heit siach i mein Föhler, mecht liaba ham geh.
I bin in da fremde, a Fremdkörper nur.
Des Hoamweh des druckt mi, egal wos i Tua.
Mecht seg'n die Häusa, mecht seg'n die Leut.
Des wa in mein Leben, die allerschenst Freud.
Vorm Haus steht a Bankerl, dort sitzt's Muatterl laung.
Mei Mutterl im Bett drinn, mir wird Aungst und baung.
I denk an mei Hoamat, des Dörfle so kloan.
Mecht seg'n die Häusa, wos'd leit drinnen toan.
Ihr Leitln, ihr Häusa, i hob eich so gern.
Und do in da Fremde, könnt's ihr mi net hern.
Geschäfte und Kirche, ihr paßt so guat rein.
Mecht kaufn und bet'n, bei eich gaunz allein.
I bet in da Fremde, eich soll nix gescheh'n
Sonst kaun i doch niemehr, mei Hoamatl seh'n.
So denk i auns Dörfle und wan mi holt aus.
I was doch i kum bold wieda nach Haus.
Die Hoffnung, die hob i, de gib i ned her.
Mei Hoamat, mei Dörfle, i mog di holt sehr.
Margit Kvarda
Hazám
Anyám mondta és a szeme csillogott.
Ne feledd el hazád és anyádat ott.
Hazám a falum mit nagyon szeretek,
Honvágyam küldöm ha messzire megyek.
El kellett mennem, kalandot kerestem.
Ma adnák érted minden földi kincsem.
Az anyám nem ír, az anyám az beteg.
Anyámra gondolok, padon didereg.
A honvágy agyon nyom, a honvágy az fáj.
Hibám belátom, mennék is haza már.
Itt idegenben, csak egy idegen test.
A honvágy agyon nyom, bármit is teszek.
Látod a házakat, látod az embert.
Azért volt ott az élet, örömmel telt.
Ház előtt kis pad, sokat ült ott anyám.
Aggódva féltem, anyámat az ágyban.
Haza gondolok, a falusi kis kertre.
Áldás házakra, az emberi tettre.
Házak, emberek, titeket szeretlek.
És itt idegenben, nem hallatok engem.
Üzlet és templom ti illetek oda.
Magad tenni venni, az ott nem csoda.
Én elmondom a távolban imámat.
Mert másképp soha sem látom meg hazámat.
Falunkra gondolva, csak egyet kérek.
Én tudom, egyszer úgyis hazatérek.
Remény él bennem, azt soha nem vesztem el.
Hazám és falum, annyira szeretem.
Mucsi Antal