Lélekfacsart emberek
Szűkítik le a teret.
Fájdalmakból táplálkozva
Gonoszságot felhalmozva.
Arc nélküli fejek!
Simák, jellemtelenek
Az egyhangúság szinte fáj
De elviselni, muszáj.
S így gyötör a lét
Vadul marcangol, s tép
Torzult arccal görcsösen
Könnyezve de gőgösen
A gőg, ami tart engem
Nem hajlik meg a gerincem
Mert már kell viselnem
Ezt a terhet cipelnem!