Mélységesen mély üresség,
Mely engem most körbe vesz,
Mert az élet nem piskóta
Ki tudja hogy mióta!
Van amit mindig át kell élni,
De mond hát miért így kell hazudni?
Miért nem lehet őszintén?
Mert könnyebb így? Lehet!
De nem az én szívemnek!
Bár kegyes csalás kibúvó,
De másképp is lehetett volna
És annyi is elég lett volna!
Kedves elég!
Értettem volna én!
De hogy még hülyének is nézel?
Nem ezt érdemeltem én!
6 hozzászólás
Szia!
Gondolom a fájón sajgó üresség mondatta veled ezeket a sorokat, amit ki is lehet érezni belőle, szerintem éppen ezért, nem is a szerkezetre és a rímekre figyeltél, csak arra hogy kiírd magadból. Jól sikerült, én nem is kritizálnám, mert annyira nem értek a versekhez.
🙂
Igen:) tényleg nem a szerkezetre figyeltem:).
Köszönöm:)
Anikó, ez érdekesen szép! Bár nagyon dühös!
Puszi Misi
Hát igen!
Van mikor ilyeneket érez az ember!
Szépen leírtírtad,
Fájó, gondolataidat
Ujra elovastam ezt a versedet, mert gondolataim hasonlóak, és te szépen leírtad
jó volt ismét olasni!
Szia!
Mindíg visszatérek, ehhez a versedhez,
amikor ilyen gondolataim lesznek!….
Olvasni nem lehet eleget!:(