E világban már nincsen hely,
Ezért égni, s elégni kell,
Nem, ezt már nem tűröm el,
Ez a vég s lehull a lepel:
Minél előbb menekülj el!
Nem, ne mondd azt, ami nem igaz,
Mindennek vége s nincs vigasz,
Ez nem élet, ez rabszolgaság,
Undok parancsok és végül halál,
Gonosz embereknél fájó fogság.
Harcolni akarok és próbálok,
Én fel semmit nem adok,
De legyen végre béke és szabadság,
Igazságosság és egy jobb világ!
Betegen, magas lázban égve,
Várok a biztos, de gyors végre,
Hogy sóhajtva mondhassam, végre,
Ennek a sok szenvedésnek örökre VÉGE!
Te szomorú sors, te rút élet,
Én már örökre végeztem véled!