Ércszívű anyaföld, sárkányfogtól viselős vagy,
hogy lásd: díszes gyémántösvény nem vezet innen
felfele, lentre se tart kristályút, mert csigalépcsős
melleden olykor gyilkos bosszúvágy lakomázik,
s pallos formájú szentségek benned a fejfák.
Állhatsz bárhol – a szélrózsának szikleveléről
énekhangom hozzád röppen, hallhatod -, ádáz
álmodon átragyogok, szellemtestvér, csoda készül:
fény születik, víztől, s tűztől roppant öle lelkünk
lesz, bor, vér, tisztító kútfő, mennyei város.
6 hozzászólás
Igen ez vagy Te kedves eferesz !
Egyedi stílus, remekbe szabott vers!
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm szépen, kedves Zsu!
Súlyos szavak, és súlyos, nehéz pörölyként hullanak a fejemre Érteni vélem őket…:)
Szia Bödön!
Remélem nem tesznek kárt senkiben.
Örülök annak, hogy érteni véled…
🙂
Kedves Eferesz!
Elgondolkodtató, súlyos mértéket vettél az anyaföldről. A következőben készül örömök között a csoda…lelkünk lenne a mennyei város?
Érdeklődéssel olvastam: Ica
Kedves Ica!
Elgondolkodtató, de szerethető, mert valóban lelkünk lesz a mennyei város, ha ezt gondoljuk, mert ugye a gondolat teremtő erővel bír.
🙂
Üdvözletem!