Mesél a szél, a kóbor felhő,
a szálló kosz az útporáról,
mesél az erdő, és az eső,
meg az álom a boldogságról.
Mesél a tavasz, az új virág,
és a hajnal a születésről,
felkelő Nap, rohanó világ,
bájos mosoly a szerelemről.
Mesél a szikla, és a patak,
mesél az élet a hibákról,
mesél a dőlt, korhadó csutak,
a végzetről, és a halálról.
Meséltél te is szépről, jóról,
de minden szavad hazugság volt,
meséljél most az elmúlásról,
ha igaz szavad sohasem volt!
1 hozzászólás
Az utolsó versszakon meglepődtem, ám így teszi teljessé az egészet, amit ki akartál fejezni. Ravasz megoldás. Tetszett!
szeretettel-panka