Emlékezés Cseh Tamásra
2009.augusztus 7.
Vártad a hívatlant,
Jártál egy táncot,
Egy szál gitárral,
Daloltál szomorú románcot,
Dohány ízű hangon,
Mondtad a strófát,
Daloltad az életet,
Füst szállt a szemedbe,
Elmenni nem lehet,
Egy szál gitárral,
Hívtad a hívatlant,
Ismerted a végét,
Egyedül hirdetted,
Az életet, a békét,
Egy szál gitárral ,
Néhány akkorddal,
Oltottál hitet ,
Szomorú daloddal,
Szerelmes daloddal,
Gondolataiddal,
Egy szál gitárral ,
S néhány akkorddal,
Messze szóló dallal,
Messze szálló bottal.
2 hozzászólás
Szép emlékezés, én is szerettem Cseh Tamást. Amibe mégis belekötök: vagy rímekkel végig, vagy rímek nélkül. Utóbbi most nagyobb lendületet adna az erre a különleges emberre való emlézésnek. És a gitár – igen, szerves része volt, de nem kell túlhangsúlyozni, túlismételni. Azért örülök, hogy megírtad!
Hanga
Ismétlésbe bocsátkozva én is azt mondhatom, hogy szép emlékezés, szabad formában elfogadható, hiba sincs benne. bár sokan írnának így.
Üdvözlettel: Kata