Megint dalokba húz a részem,
ösztönből karcolt, vén, eretnek
indigórajz félig se készen,
s csodálkozom, hogy nem szeretnek?
Mit is lehetne? Ezer törött
sorsszilánk mart újabb heget,
időbarázdát a hús fölött,
elmúlt idők térképe lett
a bőr, az írisz, és benn az agy.
Redői közt bomló enyészet
sorába dőlt betűk, semmi vagy,
hagyd a fájdalmat, az egészet.
Úgy görgeted, akár egy sziklát.
Izzadt-hörögve szenveded
alul magad, szüksége itt rád
senkinek sincsen, nincs senkinek…
magamnak se, hiába vádlom
múlni ezt lángos ostobát,
hitemben volt csak száz karát. Lom.
Értéktelen zaj. Nincs tovább.
s mégis… a hajnal úgy talál ott,
ahogy utolsó gyertyalángot.
20 hozzászólás
Ez valóban metszet egy kettétört sorsszilánkról.A metszet csak a negatív dolgokat jeleníti meg, ezért lehangoló. Pedig a redők között ott lapul a szép, a szép múlt idő is.Ez neked egy ilyen pillanat volt. Leírtad, és jó vers lett belőle, amihez gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Vali, nagyon jól látod, örömmel olvastam a hozzászólásod!
aLéb
Kedves aLéb!
Mikor értékes írást olvasok,
érzem kellene hozzá egy hoszabb értékelés,
álláspont!
Nem megy!
Hatalmába kerít a ´leírt´értéke…és nem tudom-birom-akarom
analizálni azt,amit más érzékkel érzünk,mint az agyunkal!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor, őszintén örülök, hogy érzelmi szinten tudott megszólítani a versem, köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Jó, hogy ott talált az a hajnal, aLéb, azonban remélem, nem ez az utolsó gyertyaláng…
Teli van fájdalommal, talán attól olyan gyönyörű.
Üdvözlettel!
Ida
Ida, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A címről az villant be, hogy gépészeti műszaki rajzoló is vagyok. Miután ezt elkönyveltem, már úgy néztem a verset, ahogy az előbb említettet tanították nekem. Elém kerültek a szelvények, tisztán látom őket. Kettős szelvény ez, nevezhetném két síknak is, vagy többnek…
Úgy írtad meg a metszetet, hogy vonatkozhat az íróra, de az olvasó is szembesülhet azzal, hogy szétvagdosták, kiterítették legbelsőbb hiányosságait. Szerintem sokan magukra ismernek a történetben, én is.
Minél többen tudják magukénak az alkotást, annál nagyobb költőnek számít egy mű szerzője. Ez is egy mérce.
Nekem nagyon tetszik, mert nem csak a tartalma bravúros, a formája is tetszetős.
Minden szóról van külön véleményem, de nem fér ide. 🙂
Örülök, hogy olvashatlak! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Érdekes látásmódot választottál, Kankalin, de bizony, hogy jól szemléled :-). Örülök, hogy meghatározta benned a cím az alapszempontot. A véleményedet nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy olvastál!
aLéb
Szia!
Vajon hol van az agynak, léleknek, akárminek az a zuga, ahonnan előjönnek ezek a képek…amik ilyen mértékben láthatóvá, érezhetővé teszik az érzéseidet?
Többször elolvasva a versedet új és új apró részleteket fedezek fel benne. (Egyébként ez nem csak erre a versedre vonatkozik, hanem szinte bármelyikre.)
Jó olvasni a soraidat még akkor is, ha tudja az ember, hogy nem "fene jó kedvedben" születtek. Minden alkalommal közvetítenek valamit a szavakon, mondatokon, versszakokon túl…
Szeretettel gratulálok!
Gy.
Gyömbér, nagyon köszönöm, hogy nyitott lélekkel olvasol, talán ennek köszönhető, hogy újabb és újabb részleteket fedezel fel a versekben. Szerintem tele vagyunk ilyen kis zugokkal, de vagy vallunk ezekről, vagy nem :-). Nagyon szépen köszönöm, hogy rendszeresen olvasol, örültem neked.
aLéb
…mely pislog még párat,
mielőtt befalja a fényáradat…
Drága Béla!
Ismét egy remek gondolat sor, mely eltalált… Köszönöm!
Szeretettel olvaslak mindig!!!
Üdv.: Tünde
Tünde, én köszönöm, hogy olvasol :-).
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Bocs, visszajöttem. Elolvastam még néhányszor a verset, elakadtam két helyen. Elkezdtem bogozgatni a nyitját, aztán rájöttem valamire.
Szándékosan myolc szótagos ez a két sor:
"Izzadt-hörögve szenveded",
"múlni ezt lángos ostobát" ?
Jó, az utóbbinál látom, hogy nyelvtanilag kívánkozik egy "a" a sorba, szerintem véletlenül maradt le. Az előbbinél nem tudom az okot…
Tény az, hogy az összes többi sor 9 szótagból áll.
Ne haragudj, hogy túl sokat időztem itt, talán nincs igazam…
Gyönyörű a vers, a zásrás úgy koronázza, mint valami bizonyosság, ami arra utal, hogy soha nem szabad feladni. Hatalmas a kontraszt az előző szakasszal, éppen ezért üt nagyot elsimulása ellenére is.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, elárulom neked a választ: mindkét helyen elrontottam, az előbbi sor esetében nem számoltam alaposan, a "lángos ostobát-"-nál pedig kimaradt az a fránya "a" :-). Nagyon köszönöm, hogy figyelmesen olvasol, örülök, hogy a vers szerkezetére, nyelvhelyességi szempontjára is figyelmet fordítasz, azt gondolom, hogy egy irodalmi honlapnál ez nagyon fontos (lenne).
Nagy örömmel láttam, hogy a zárás is tetszett.
aLéb
Kedves Aléb!
Ez olyan akár egy búcsú valamitől vagy valakitől, de nem vagyok benne biztos.
Más hangulata van amit előzöleg olvastam. Tetszik amúgy.
Ági
Ági, a versek szerintem leginkább hangulatokból születtek, ezt nagyon jól érzed, így ez az írás is. Örömmel látom, hogy olvasol, köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Nagyon kifejező, őszinte, mély érzésekkel teli vers!
Számomra az új kezdet előtti kilátástalan érzetet idézte, de a hajnal említése pedig szinte megmelengette a szívem.
Tőled is fogok még sokat olvasni! 🙂
Nedra
Kedves Nedra, örömmel látom amit írtál, és örülök, ha más verseimet is meglátogatod.
aLéb
nem nagyon értek a "műelemzésekhez", elnézést érte!
de a versed: Igen!
Köszönöm, túlparti.
aLéb