Hervadnak lassan a ballagók csokrai,
a május futtában sarkamra tapos.
Kiderül, beborul – örökké esteledne.
Az idő bolond, a szerelem viharos.
A nyár szétterít egy nagy, kockás plédet,
hanyatt fekszik rajta a semmittevés.
Szempillái mögött eltűnik a város,
az utca. Véget ér az összes kerítés.
Csak a Nap van és tücskök, meg lóhere,
a mezítlábas gyerekkor fölém hajol:
négykézláb köszönt rám akkor a szerencse,
most nem lelem a fű közt, elveszett valahol.
19 hozzászólás
Szia Neti! 🙂
Mindig eltaláltak a verseid, mert nagyon tudsz. Örülök, hogy újra olvashatok Tőled, méghozzá kivételes gondolatokat, festői képekkel.
Idő kell a versedhez, hogy palettád minden színét láthassam. Bármennyire nem leled önmagad, én megtaláltalak, mert a sorok beszédesek, közöttük olvasni pedig kivételes kegy.
Köszönöm, hogy megtehettem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, több mint megtisztelő a véleményed, nagyon szépen köszönöm 🙂
Kedves Netelka!
ez nagyon tetszett
tudom, hogy közhelyí hsz. de nem is tudok mit, talán csak azt, hogy nagyon költői…
ha lenne itt ajánlható versek kategória, rákattintanék 🙂
jó volt olvasni és átélni soraid
üdvözlettel: Szindbád
Kedves Szindbád, nagyon köszönöm 🙂
Kedves Netelka !
Nagyon szép képek, versedből árad a nyugalom, örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Köszönöm szépen 🙂
Kedves Netelka!
Legjobban az utolsó két sor tetszett!
Igen,így szokott lenni!
Írásod tenyleg egy elmélkedés!
Öszinte,reális és nagyon ´közeli´a
mindennapokhoz!
Üdv:sailor
Köszönöm, kedves Sailor 🙂
Kedves Netelka!
Csodaszép elmélkedés arról, hogyan tűnik az ifjúság.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Hát, legalábbis négykézlábra kell ereszkedni a fűben, hogy megtaláljuk 🙂 Köszönöm!
Mindig öröm nálad járni. Most éppen különösen jóleső nekem ez a "múltidézés" . Nagyon szép képekkel megírt, mit írt, komponált vers. Köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel Era
Kár, hogy ritkán vagy itt jelen! Gratulálok szeretettel!
Selanne
Scherika, Selanne, köszönöm szépen 🙂 Ritkán jövök, mert ritkán látogat a múzsa :/
Erika
Kedves Netelka!
Örülök, hogy újra szárnyra kaptál… reméljük, követi még sok ilyen mezít(vers)lábas munka. 🙂
A vége egy kissé zavaros nekem, de az egész versnek van egy könnyed taktusa, ami feledteti ezt.
Üdv:
medve
Köszönöm, kedves medve 🙂 Mi zavaros a végében?
Kedves Netelka!
Nekem nem zavaros a vége. Gyermek koromban én is találtam négylevelű lóherét, és akkor az volt a legnagyobb szerencsém, hogy gyerek vagyok, ami ma már elveszett, bár az emléke megmaradt.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Köszönöm, kedves harcsa 🙂
Szerintem ez egy nagyon jó vers. Ahányszor olvasom, mindig jobban tetszik.
Üdv,
Boróc
Nagyon örülök, ha így érzed. Köszönöm szépen 🙂