NEVZDÁVA
túto zásielku by si najradšej neprevzal,
no odkedy bývaš tu (nič sa nestane) a poštu vyberá nájomník,
prišiel si o jedno z gest a obľúbenú formu nesúhlasu.
teraz
pokrčená obálka leží na zemi,
nezdvihneš sa, ani
aby si ju opäť zalepil a vložil do novej;
jeho adresu sa zdráhaš písať osobne,
konať nemôžeš,
kým do tlačiarne
nedokúpiš náplň.
vieš, čo chceš dať najavo:
obsah musí pôsobiť ako neotvorený,
odosielateľovi
sa vrátiť v pôvodnom stave, s jediným
jasným znamením:
bez dotyku,
zásahu,
bez informácie
***
NEM ADJA FEL
legszívesebben át sem vennéd ezt a küldeményt,
de mióta itt élsz (nincs semmi gond), és a postát a bérlő kapja kézhez,
elestél az ellenkezés ezen gesztusának és kedvelt formájának a lehetőségétől.
most
a gyűrött boríték a földön hever,
nem mozdulsz, azért sem,
hogy megint leragaszd, és beletedd egy újba;
a címét sem szívesen írod le kézzel,
nem bírsz továbblépni,
amíg a nyomtatóba
nem veszel festéket.
tudod, mit szeretnél elérni:
a tartalom látszólag bontatlanul,
a feladóhoz
változatlan módon jusson el, egyetlen
világos jelzéssel:
érintetlenül,
beavatkozás,
közlés nélkül
21 hozzászólás
Köszönöm, hogy olvashattam. Akkor is, ha a azon másik nyelven nem értek. Aszem', az az igazi jó dolog, ami továbbgondolásra késztet!
tisztelettel: túlparti
Kedves túlparti!
Keresgéltem, hogy áll a szlovák kortárs költészet – a rendszerváltás után először nehezen találtak magukra – a cseh irodalom annyira domináns szerepet töltött be a csehszlovák művészéletben. Ráadásul nemzetközi szinten is elismert cseh írókkal kellett megküzdeniük, miközben a két nyelv közti eltérés alig 10-20 %, így mindkét országban nagy a felvevőpiac. Ráadásul kis nemzetként, még kisebb versolvasói réteggel nem túl kifizetődő (egyébként sem) költőnek lenni, úgyhogy sokan hobbiból űzték – nem fektetve bele kellő energiát. Azóta több irányvonal is meghonosodott, az egyik ilyen képviselője Tallo is.
'93-as születésű, nem csoda, hogy a netkultúra, a digitális szövegtördelés mozgatja. Ebből a verséből is a kortárs ember egzisztenciális szorongását, introvertáltságát, szociális non-funkcionalitását éreztem ki. Aztán lehet, hogy túlgondolom. 😀
Bocs, tudom, hogy nem kérted ezt a kiselőadást, de kikívánkozott. 🙂
Szép napot!
Kedves medve!
Én sem értek szlovákul.ezért nem tudok
hozzászólni a fordításhoz!
Ami megfogott az éppen a Te feleleted túlpartinak!
Ez a rész:"'93-as születésű"…ahol kifejted a költöröl
a véleményedet,nagyon reális és pontos elemzés!
Annak tartom,különösen azért is,mert erre ( Nemet)
sokszor lehet találkozni hasonló beálítottságoakkal,
—ismerösnek tünik!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Kedves sailor!
Sejtettem, hogy sokan nem tudnak hozzászólni a fordításhoz, lévén, hogy nem világnyelvről van szó.
Nekem ez gyakorlás, hogy ne felejtsem el teljesen, mert már nem élek a Felvidéken.
Másrészt, hasonló kultúrkörből jövünk – Közép- és Kelet-Európa, volt szocialista blokk stb. Érdekes megtapasztalni a hasonlóságokat és nézőpontbeli eltéréseket egyaránt, és hogy ezeket miként juttatják kifejezésre az egyes szerzők. Talán ez volt a célom ezzel a verssel is, hogy ide feltettem.
folyt. köv.
Érdekes megfigyelni, hogyan kategorizálja a szakirodalom (és főleg a marketing) az X-Y-Z generációt, a technológia fejlődés kifejtette hatások mentén. Sőt, ez így már el is avult, hiszen a 2010 után született "digitális gyerekek" az alfa-generációhoz tartoznak. Most öregnek érzem magam. 😀
A digitalizáció pozitív hozadéka mellett (pl. hogy most beszélgethetünk egymással így, a távlatokból is) az árnyoldala is jelen van, amit sokan sokféleképpen dokumentáltak már akarva és akaratlanul is (pl. a mai napig nem értem, miért volt jó móka pár éve, hogy fiatalok videóra vették, ahogy idősebb embereket hátulról, váratlanul fejbe vágtak vagy mosogatótablettát rágtak szét élő adásban).
Köszönöm, hogy benéztél.
…"A digitalizáció pozitív hozadéka mellett …
az árnyoldala is jelen van, "
Pontosan!
Erröl rengeteget lehetne írni!
Szép napot:sailor
Kedves medve,
szlovákul én sem tudok, de az orosz ismerete alapján úgy érzem, hogy a tartalmat híven tolmácsoltad. Ez egy mai szabad vers, sorokba tördelt próza, még csak nem is a fellegekben járó. Nem is tudnék a fordításhoz hozzászólni, viszont nagyon örülök, hogy csatlakoztál a műfordításrovat igen csekély számú alkotóinak és olvasóinak táborához! Kíváncsivá tesznek újabb fordításaid bármilyen nyelvről!
Szép hétvégét, szünetmentes ihletet kívánok neked!
Üdv,
Dávid
Kedves Dávid!
Majd keresek valami rímes, időmértékest is, hogy nagyobb legyen a kihívás. 😊 Egyelőre ez is elég volt a sok kétértelmű kifejezés miatt.
A Te fordításodnak hála (Őszi esőcske) kaptam kedvet hozzá, szóval, köszönöm.
Kedves medve!
Igen, egy rímes, időmértékes fordítása, az az igazi kihívás!
Őszintén szólva… Nekem a forma teszi a verset, nem a tartalom.
Bármiről lehet verset írni, de csak a formai szépségétől, a rímek
csengésétől, a ritmika sodrásától, a megzenésíthetőségtől lesz az
gyönyörködtető alkotás. Persze, nem mindenki Weöres Sándor,
de 10-20-ig valamennyien el tudunk számolni, és emlékszünk a
Bóbita, bóbita táncol-ra… És legyen ez nagyszerű emlékeztető:
"Tóth Gyula bádogos és / Vízvezeték-szerelő"…
Kíváncsian várom további fordításaid, és biztos vagyok benne,
hogy "tudod hozni a formát"… 🙂
Szép hétvégét!
Dávid
Kedves Dávid!
Ha jól művelik, a szabadvers (vagy inkább szabadsorú vers?) is kaphat formát. Én tartalomközpontú vagyok, a megfelelő formai keret az eszköz az üzenet átadásához. Pl. :
Székely Szabolcs
Ima, reggel
Reggeli fürdés, kávé. Omló
pirkadat. Ázó reggeli illat
vibrál mindenen izzó fényben
most, amikor még párás
kisszoba-ablak előtt próbálja
kinyitni szemét ez a nap. S ahogy indul,
kávégőznél zsibbad a versláb,
s első szál cigarettám szívom
félálomban a reggeli végén.
Súlytalan arcát gyűri a város.
Kint a tükörnél fogkefe surrog.
Felriadok. Ha te lennél.
Á, nem.
Kedves medve!
Igen, az ilyen szabad verset szeretem!
Ez lüktet!
Tá-titi-tá-titi-tá-ti…
Csak a "kinyitni" botlik…
Tökéletesen elég lenne csak a "nyitni"…
És a végére:
"Téved a vágy is…"
Amúgy van Whitman-kötetem…
A kötött fordítással még adós vagy,
nem engedlek kislisszanni Székely
Szabolccsal… 🙂
Dávid, a formalista rímszerész…
Hmm. én nem érzek botlást, mert a sorok áthajlanak, nem tartja be a soronkénti morákat, de eléggé hexameterre és pentameterre hajaz a szöveg – szerintem, ez az ő szabadverses lázadása. 😀
"….próbálja
kinyitni… "
De ezen nem veszünk össze.
Egyébként már fordítottam kötött verset, írtál is hozzá – Dylan Thomas: Ne lépj szelíden az éjszakába c. munkája. Nem egy túl jól sikerült fordítás, de negyedik lettem vele egy versenyen. (Többek között, mert nem voltam hajlandó központozást használni.) 😀
Hmm, igen… az áthajlás… valóban… úgy nem botlik… Mert csak "eléggé" és "hajazó" a szöveg. Más… Dylan Thomasnál azt díjazták negyedik hellyel, hogy nem központoztál? Ha ő sem, akkor jogos volt! Van, akinek a verse központozás nélkül is tökéletesen érthető, de sokaknak bizony nem… Néha felkérnek ilyen vers elmondására, de csak akkor vállalom, ha előtte konzultálhatok a szerzővel, és magamnak be-központozhatom… "A királyt megölni, nem kell, félnetek, jó lesz…", stb…
Várom fordításaid!
Dávid
Kedves Dávid!
A Dylan Thomas-fordítás kapcsán: nem, fordítva történt – azért pontoztak le (lettem csak negyedik), mert a klasszikus verset nem központoztam. Próbáltam úgy lázadni, hogy modern formába öntöttem a verset – ma már nem tenném, mert öncélú volt, nem adott hozzá semmit a vershez.
Valóban nehéz néha megtalálni a hangsúlyt, ugyanakkor nagyon jó lehetőséget nyújt, ha a cél a kétértelműség, szövegmanipuláció, a flow/tudatáramlás átadása.
Ha időm engedi, igyekszek fordítani még majd valamit.
Várom, kedves medve… :))
Dávid
Akkor folytataom, , mondom csak, próbálja lefordítani Weöres Sándor műveit! (Amúgy, kiöntöttem vörös festéket – nem tintát a vásznamra – annyira azért nem vagyok pitiáner!) Üzenem Bödönnek. Asszem’ van empátiám, gagyi, ósdi, ostoba gyűlölködésekre semmit nem adok!
Szia medve! Én az ilyen "verskísérleteknél"????, legyen az szlovák vagy hottentotta, kicsit mindig azt érzem, mintha valaki bolonddá akarna tenni, mintha tesztelné tűrőképességemet, illetve nem csak az enyémet, mindenkiét. Vers? Mitől??? Kortárs? Na ja, persze. Maradok inkább Arany Jánosnál, bármilyen ósdi és divatjamúlt. Az ő versei legalább értelmesek, s szórakoztatóak. Gondolom, azért tetted fel, h lássuk! A magam részéről egyetértek. Tényleg elrettentő.
Egyébként hol a határ? Ha kiöntök egy üveg vörös tintát egy vászonra, az festészet? Klassz, h feltetted, így legalább eltűnődhetünk a "kategóriákon" Üdv: én
Kedves Bödön!
Teljesen átérzem a szkepticizmusodat az ilyen művek iránt. Én a bécsi Modern Művészetek Múzeumában láttam anno egy négyméteres kék tüllpókot – na, nekem ott volt a határ. 😁
Még szerencse, hogy különbözőek vagyunk. Majd az idő kirostálja a "forradalmi" (bár ilyen szabadversek már Arany János korában is voltak, lásd: Walt Whitman) és kevésbé sikerült munkákat.
Köszönöm őszinteségedet.
Szia, és köszönöm! Fordításod, tájékoztatásod is! És „kiselőadásod” is. Vált hasznomra, nem untattál, sőt! Van aki számára e sorok „hottentották”, mások látják, érzik a lényeget. Mindegy, különbözők vagyunk, és ez így jó! Nem kell haragudni rájuk sem, amúgy a vers fantasztikus. És magunkra sem kell haragudnunk, ha netán tetszik egy ilyen vers. Asszem’ a Közép-európai írók tragédiája a kis nyelvterület, a kevés publicitási lehetőség. Kitörtek az ismeretlenségből többen hazánkban is: Szabó Magda, Esterházy Péter, had ne soroljam a többieket! Magam részéről restellem, hogy nem ismerem a Közép-európai irodalmat.
Kedves túlparti!
Köszönöm kedves soraidat. Jó, hogy különbözőek vagyunk, mindenkit más ragad meg a magyar és világirodalomból. Bödön hozzászólását sem érzem sértőnek – rám nézve biztosan nem -, nem is állítom, hogy Tallo verse a legjobb példája a stílus kiaknázásának, de engem megfogott a közlésmódja.
A szabadvers dillemája az, hogy adja magát a kötetlensége, nincs rímkényszer és a mai digitális világban, ahol bárki publikálhat, ez a stílus vonzóvá válhat azok számára is, akik az alaplépéseket sem sajátították még el. De ez nem feltételezi, hogy aki így ír, nem képes egy hendekaszillabust vagy egy magyaros ütemhangsúlyos verselést magáévá tenni, esetleg szonettet, ódát írni. Aki a kötött formákat ismeri, igazán csak az tud kilépni a keretek közül, eszközként, textúraként használni a formai kötetlenséget. Na, utóbbitól még nagyon messze vagyok. 😀
Leragadtam Haseknél, és Hrabalnál, ami egyébként fantasztikus érzés volt! Van még pótolni valóm, bőven! Csak tudod, Medve, az ember Ideje véges! Nem tudja már a világ összes könyveit elolvasni, összes, jó zenéket meghallgatni. Reménytelen próbálkozás –szerintem. Jut épp eszembe Illyés Gyula vitája egy francia „irodalomtörténész” professzorral . A professzor szerint, a magyar nyelvet meg kéne szüntetni, nem világnyelv! Na ja! Akkor, mondom csak, próbálja lefordítani Weöres Sándor műveit!
Mindegy, kiöntöttem egy vödör vásznat a vásznamra, szerintem egész jól sikerült! És bocs az össze-összevisszaságért!
tisztelettel: tűparti