…mikor az éj földig érő szoknyájába belekapaszkodik a virradat – egy pillanat – mely itt van aztán elszalad…mikor a kedves kis álomkoboldok már fantáziájuk végére értek, s nincs több ötletük: mivel ámítsanak téged…mikor rózsás-derengő palástba burkolva – szívedre kétséget hurkolva – lassan úrrá lesz álmod felett a hajnal…s jönnek a rikoltó kétségek kemény szavakkal:
…"lehet még?…szeretnéd?…elérheted?…ennyi volt?…ez tényleg elég neked?"…
…akkor!…
…na akkor jussak eszedbe…legyek én a tapasz vérző szívedre...
10 hozzászólás
Húha! … Ez izgalmas! … És érdekes.
Azt hiszem, tetszik. Mindenesetre a forma és a belső rímek elsőre szinte mellbevágtak, és ez jó!
Gratula!
Poppy
Szia Poppy!
Köszönöm a figyelmet! Örülök, ha tetszett :)))
Nagyon tetszik nekem is!
Gratulálok. a.
Remek. Nekem is az a szó jutott eszembe először, ami Poppynak:mellbevágó.
Gratulálok: Colhicum
Ez éppen aktuális… így még jobban érintett…
Köszönöm az élményt, kedves Dreaming…
Szeretettel: gleam
Kedves Antonius – köszönöm 🙂
Neked is csak köszönni tudom, kedves Colhicum!
Üdv Éva
Kedves Gleam!
Igazán nincs mit – én köszönöm 🙂
Szia!
Nagyon jó szavak, nagyon érzékletes, nagyon… tetszik!
Kini
Szia Kini!
Igazán örülök neki, ha tetszett 🙂
Köszönöm.
Üdv: Éva