Mikor fáradt vagyok, mellém ülnek a lombok,
hallgatom, hogyan, s mit dalolászik a madárpár.
Elnézegetem amint fűszálak közt hangya bóklász,
s csendesen körém nőnek a megnyúlt esti árnyak.
Széllel dúdolom a Naphoz búsan szóló altatódalát,
szememmel segítek megfesteni az alkonyi ég alját.
Foszladozó álmaimmal fejem alatt aludni vágyom,
s magamra húzom lágyan ringó felhők paplanját.
10 hozzászólás
Jó kis lírai gondolatsor!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm, kedves Fél-X!
Barátsággal: Zuzmara
Igen, valami ilyesmi lehet benne…nagyon jól megírtad. Gratulálok. Alex
Köszönöm, hogy benéztél hozzám, kedves Alex!
Barátsággal: Zuzmara
Kedves Zuzmara!
Szép megpihenés fáradtságodban.
gratulálok, Judit
Köszönöm kedves Judit!
Szeretettel láttalak: Zuzmara
Drága Tünde!
A legnyugodtabb érzés a természet lágy ölén éri az embert.
szép versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Köszönöm drága Panka!
Szeretettel láttalak: Zuzmara 🙂
Zuzmara!
"Mikor fáradt vagyok" akkor jó érzés ilyen szép sorokat olvasni.
Gratulálok!
Antalpista
Jaj, de örülök Neked! Köszönöm!
Szeretettel láttalak: Tünde