Ezüstöm, ha csillog,
csak a fülem körül.
S még a tükör hátán,
torz mosolyom mögött.
S mit mutat?
Arcomat az élet megtörte,
miként derekamat is;
hajlottan áll.
De mégis,
oly mélyre hajolni, mint egykor,
képtelen.
Különös e diverzitás –
hajlott derék, ki hajolni képtelen.
Ki vagyok?
Ki lettem?
A világ taszított ki engem,
vagy én a világot?
Negyven éve keresem a helyem –
mindig rossz helyen.
Mindig rossz helyen
By black eagle
14 hozzászólás
Remek vers! Elgondolkodtató, bölcs. Gratulálok! 🙂 Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy tetszett és elgondolkodtatott. Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Laca 🙂
Történelmileg is mindig rossz helyen áltunk, sokszor mélyre hajoltunk,
most a pénz és a hatalom előtt… sokan!
Látom keresed az utad kedves Laca!
"Arcomat az élet megtörte,
miként derekamat is;
hajlottan áll.
De mégis,
oly mélyre hajolni, mint egykor,
képtelen.
Különös e diverzitás –
hajlott derék, ki hajolni képtelen.
Ki vagyok?"
Szeretettel gratulálok: ica
Kedves Ilona!
Örülök, hogy itt is jártál. Igen, keresem – egy olyan helyet, ami talán nem is létezik…
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca!
Mit is mondhatnék!
A hatása alatt vagyok.
Mit is mondhatnék, ha így érzed.
Szeretettel:
Ildikó
Drága Ildikó!
Ne mondj semmit, így érzem. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Az ember gondolkodó és kereső lény. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. A hajlott derék, ami hajolni képtelen, egyszer majd földig hajol… Jó a versed.
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Nagyon köszönöm hozzászólásodat; bibliai bölcsességek, és egy kevés tőled is… Igen, egyszer földig hajol.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Sas! Ismerős érzést és állapotot tártál elénk. A költőnek az a dolga, hogy saját sorsának, életének, érzéseinek tolmácsolásával mindenki életéről, sorsáról, érzéseiről beszéljen! Előre hát, mind aki költő….Petőfi után szabadon….Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Örülök itt jártadnak. Egyet értünk; előre hát!
Üdvözlettel: Laca 🙂
A szó mi eszembe jutott versed olvasása közben: dekadens.
Sajnos értem, és nem vagy egyedül ezzel az érzéssel.
Szia, Andi!
Igazad lehet; együtt hanyatlom a hanyatlással(?).
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm szépen, hogy olvashattam művedet gyönyörködtető szavaidat mik mélyértelműek számomra! Való igaz egy érző ember nem találhatja meg helyét ebben a könyörtelen világban s annak rendetlen állapotában, mit
igazságtalanságnak neveznek. Én sem tudtam soha bele illeni, sem elfogadni ezen szörnyedvényt, életem céljaként.
De ma már boldog ember vagyok, mert nem hiszem, hanem tudom, hogy van igazság, mi boldog reményt és célt ad értelmül napjaimnak immár 30 éve. Ez kellet ahhoz, hogy megelégedett és igazán boldog legyek maradandóan is, bensőmben szolgálva és élve ezért az igazságért!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót! Zoli Kaposvárról
Ha gondolod kérlek olvasd el: Még mindig látni vélem című versemet.
Kedves Zoli!
Őszintén meghatottak a soraid, és gondolkodóba is ejtettek. Mindig rácsodálkozom az írásbeliség, azon túl a költészet erejére, ezúttal sincs ez másképp. Öröm számomra, hogy verseim képesek adni.
Valami szépet, tartalmasat olvasni tértem be ide – s ha már van "házi feladatom" :), akkor célirányosan haladok tovább. Irány: a "Még mindig látni vélem".
Üdv: Laca 🙂