Arcok,arcok,
mind emberi tájak,
tengerkék szemek,
izzó vörös szájak.
Gyorsan fess,
mert rövid az élet,
és vásznadra kenődik
az utolsó ítélet.
Nyakak,nyakak,
sok nemes rajzolatú,
gyönyörű női nyak,
rájuk omlik a tengerillatú
hajhullám zuhatag,
mint Cote d'Azur-nél
a tenger,s végtelenbe vész.
Gyorsan fess,
hogy művé legyen a nagy egész.
Gyorsan fess,
mert múlik a mámor,
s kiveszel
lelked Párizsából,
már ott áll egyik utolsó
vázlatod aljába róva,
Il Novo Anno
Hic Incipit Vita Nova.
3 hozzászólás
Kedves santiago,
ez a vers egyszerűen remek! Egyrészt dallamos, sodró. Másrészt szépen el tudja képzelni az olvasó Modigliani képeit a soraid hatására. Nagyszerű. Egyetlen kérdés: az utolsó két sor mit jelent pontosan?
Gratulálok, üdv: banyamacs
Kedves Banyamacska!
Modigliani nagyon ellentmondásos személyiség volt.Művésznek kiváló,
embernek pocsék,egész életében ivott,sőt vörösboros mámorban festett.
És mindig fogadkozott,hogy megjavul.Ez sosem sikerült neki.
Az utolsó vázlata alján is ez a remény jelenik meg : az újév itt kezdődik az új élet.
Ami azonban tragédiába torkollott,veséje felmondta a szolgálatot,agyhártya gyulladást
kapott és meghalt.Két nappal halála után kedvese Jeanne kilenc hónapos terhesen
kiugrott az ötödik emeletről és meghalt.
Életmódjától eltekintve kiváló művész volt.Talán a vers sodrása is tükrözi kissé
sodródó életmódját.
Tisztelettel santiago.
Köszönöm ezeket a plusz információkat, így még árnyaltabban látom a verset. A képeit egyébként nagyon kedvelem, de az életével kapcsolatban eddig nem voltam ilyen tájékozott. Mégegyszer köszönöm, és gratulálok!
üdv, macs