Felkel a Nap,
fényes a Hold,
azt mondják
a Föld forog.
A körhinta
kör ingyenes,
a feszület szöge
szögletes.
Én nem halok
meg soha,
és nem támadok fel
oda,
ahol nem szeretnek.
Isten is
lehet eretnek.
Mert a szavak igék,
talán főnevek,
vakvágányon
határozatlan melléknevek.
És aki döntésképtelen,
annak is legyen helye
a Világegyetemen.
Mert minek diszkrimináció,
ha a bazi nagy jóság
egyszer csak maró?
Beteker egy démon,
és édesanyád öle
kitakar.
Élni enged szíve,
s vár a ravatal.
De ez nem ördögi
ciklus,
nem is angyali
kórus.
Lásd meg Júdásban Jézust!
S ha van folytatás,
érezd meg
Krisztusban
a kakaskukorékolást.
13 hozzászólás
Kedves Eteresz!
A gondolatmenetedböl kiragadnám ezt a két sort:
"és nem támadok fel
oda,
ahol nem szeretnek."
Sokféleképpen viszonyulnak felénk az életben.
Néha csak eltürnek,néha megbecsülnek,de
megtörténik az is,hogy nem türmek meg,söt
gyülönek!
Nem támadsz fel,ahol nem szeretnek,írod!
Ha minden igyekezetünk ellenére is neg.a
viselkedés irántunk,az egyedli út elmenni onnét!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Ezt a részt nem tudtam megfejteno, de igen, úgy vélem, hogy ahol nem beszülnek meg, onnan el kell menni, mert akkor mindannyian szenvedünk. Ez a megváltás.
Szeretettel: Szabolcs
Igen,ha nem becsülnek meg,söt belénk kötnek
ésésés
erre gondoltam,akkor nincs értelme a maradásnak
Szép napot:sailor
Szia Szabolcs! 🙂
Úgy látom, foglakoztat a múzsa-kérdés, akarom mondani: mű-zsa. Találó ez a szójáték az egész versedre kivetítve.
Sok "mű", álság vesz körül bennünket, nehéz kiválasztani a valódiakat közülük, de nem is lehetetlen.
A lényeg: mi csak maradjunk önmagunk, lássuk meg, hogy minden rosszban van valami jó, vegyük észre a szépet is, a végben a kezdetet, gondolkodjunk el a "miérteken", mert meghatározója a "hogyan tovább"-nak. Bár lenne okom néhány ok miatt kiásnom a csatabárdot, de inkább még mélyebbre süllyesztem, mert a mosoly hatásosabb "fegyver".
Jó volt veled elmélkedni. Köszönönöm a gondolatébresztést! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Foglalkoztad bizony, mert egy ősi toposz.
🙂
És a csatabárd jó helyen van.
Köszönöm az elmélkedést.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Az utolsó 5 sor akár önálló vers is lehetne. Olyan "Ecce homo"-nak vélem.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Lehetne, de összenőttek.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Ez a vers számomra egyszerre káosz és egyértelmű, lázadó és helyretevő, kicsit eretnek mégis kimondandó. Ezenfelül nagyon benne van a szavak játéka és persze játék a szavakkal. Csodálatos!
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Mindazzal, amit leírtál, teljes mértékben egyetértek.
Pontosan ez volt bennem is.
🙂
A szavakkal játszani pedig szent idő.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Elképesztő (újra) eszed kerekének forgása. Tényleg tökre dialektikus, bármit is jelent ez a szó! Bejönnek az eszmefuttatásaid. Szellemes, meglepő, és ellentmondásaiban is igaz. Mint vers? Mint vers – bírom!!! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
🙂
Jó, hogy része voltál a ringlispilnek.
És, hogy mit jelent a dialektikus? Na, ez vitán felüli.
🙂
Köszönöm!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Elgondolkodtató versed
szeretettel olvastam.
Szép napot kívánok, s jó egészséget:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen Neked!
Es ezt a jókívánságot hálával fogadom.
🙂
Neked is mindezt!
Szeretettel: Szabolcs