Napsugár nélkül a hajnal se zendül.
oly szomorú napom a csókod nélkül!
Földre a bánatot sötét felhő hozza,
elnyűtt testem áradó könnye mossa.
Csörög a telefon, bárcsak te hívnál,
mi lehetne jobb kellemes hangodnál?
Olvad a hó, már közeleg a Tavasz,
rám kacsint a szemed, oly szép és ravasz!
Maradj még egy picit, ne siess úgy el,
csak addig maradj, míg a Nap is fel kell!
nyíljon arcodon a tűzpiros rózsa,
kábítson hajnalig csókod varázsa!
6 hozzászólás
Szervusz!
Szép vers, bár nekem valahogy kilóg a sorból ez:
"Olvad a hó, már közeleg a Tavasz,
rám kacsint a szemed, oly szép és ravasz!"
Ravasz? Nekem ez valahogy nem illik ide…
Üdv,
Balázs
Köszönőm szépen kedves Balázs, hogy be néztél hozzám, és örülök, hogy tetszik a versem.
Én szerintem lehet egy tekintet ravasz, huncut, vagy kacér.
Tisztelettel szaty
Marasztaló , kedves sorok,
legyen hatásos kívánom! 🙂
Köszönőm szépen kedves Dóra kedves szavaidat!
Szeretettel, szaty
Kedves szaty !
Kellemes, vágyódó versedet örömmel olvastam !
Szeretettel gratulálok: Susanne
Köszönőm szépen kedves Susane, és örülök, hogy újra be néztél hozzám!
Szeretettel szaty