Der erste Schnee
Herbstsonnenschein. Des Winters Näh'
Verrät ein Flockenpaar;
Es gleicht das erste Flöckchen Schnee
Dem ersten weißen Haar.
Noch wird – wie wohl von lieber Hand
Der erste Schnee dem Haupt –
So auch der erste Schnee dem Land
Vom Sonnenstrahl geraubt.
Doch habet acht! mit einem Mal
Ist Haupt und Erde weiß,
Und Liebeshand und Sonnenstrahl
Sich nicht zu helfen weiß.
Theodor Fontane
Az első hó
Idő rohan, jön tél, a zord,
Egy hópehely leszállt,
Olyan az első pehely hó,
Mint első ősz hajszál.
S lesz úgy – amint a kedves kéz
Letörli a főről –
Első hó, ha éri napfény,
Eltűnik mezőről.
Ha egyszerre lenne – vigyázz! –
Fej és a föld fehér,
Lesz baráti kéz s napsugár
Segítése kevés.
Szalki Bernáth Attila
6 hozzászólás
2007-ben megjelent kötetemben és a Magyarul Bábelben portálon
is olvasható ez a fordításom.
Kedves Attila!
Hát, nem vagyunk sajnos Kosztolányival egy súlycsoportban…
A lényeget azonban jól visszaadtad, talán a rímek finomítása a ritmikának is jót tenne…
Napvilágos üdvözlettel: Dávid
Kedves Dávid!
Két külön dologról lehet itt szó, ezért külön válaszolok
egyikre és másikra.Ami ezt a fordításomat illeti: erre voltam képes.
Sajnálom, hogy például Kosztolányi vagy más nem fordította le.
Mindenesetre ezt én nem fordítottam senkit követve.
Üdvözöll Attila
Kedves Attila!
Én nem tudtam azt sem, hogy Fontane nevű német költő egyáltalán létezett. Egyébként a német eredetiből fordítottam, miután a formai kellékeket remélhetőleg jól felismertem. ABAB rímképlet, 8-6-8-6-os szótagszám, jambikus lejtés. Ennyi. Így utólag az alábbi szubjektív "nyerset" érzékelem:
Az első hó
Őszi napfény. A tél közelségéről
Árulkodik egy pihepár.
Így az első hópelyhecske isd
Az elsp ősz hajszálnak felel meg (azzal azonos)
Mégis fogja – ahogy a kedves kéz
A fejről az első ősz hajszálat,
Úgy fogja a földről az első havat
A napsugár elrabolni.
Mégis vigyázzatok! Ha egyszer
A fej és a föld is fehér (lesz),
És a kedves kéz és a napsugár
Nem tud segíteni ezen.
Ami a tehetség kérdését illeti.Soha nem sajnálkoztam amiatt, hogy
a sors stb. annyi tehetséget adott, amennyit.A fordítást illetően is
elég szerényet. A Kosztolányi súlyú tehetség, ha alkot 500-at, abból
talán néhány lehet gyenge. A magamfajta 500-ából talán néhány lehet
olyan, ami eléri a nagyok alkotásainak alsó szintjét.
Lehet, hogy néked Kosztolányi az etalon. Milyen téren?
Ő kétségtelenül a XX. század egyik legsokoldalúbb írástudója:
elbeszélő, költő és műfordító, no meg nyelvész is.
Nékem költőként József Attila a legjobb.
Szabó Lőrinc szerintem jobb költő, mint műfordító.
Kosztolányi miben a legerősebb? Nem tudom.
A magyar műfordítás-irodalomban kivételezett szerepet kapott
Goethe: Wanderes Nachtlied- ről nemcsak fordítást, hanem
tanulmányt is írt. Bizony,bizony tévedett, nincs itt szó
anapesztusok száguldásáról.
De a tehetsége, nos ettől még torony magasan áll a magamfajta
amatőröké felett.
Üdvözöl Attila
Nekem igazából egyik sem etalon. Egyszerűen összevetem a profik fordítását az enyémmel, persze azután, hogy az eredeti tartalmát az eredeti nyelven megfejtettem. És szubjektíve megállapítom, hogy melyik tetszik jobban nekem, melyiket tartom sikerültebbnek. Természetesen a nagyok fordításai 80%-ban elviszik a pálmát, de nem azért, mert feltétlenül jobban tudták a nyelvet (nem is mindig tudták…), hanem mert a magyar nyelvvel szebben tudtak bánni, mert sokkal nagyobb költői rutinnal, nyelvi gazdagsággal, képi gazdagsággal rendelkeztek. Egész életük erről a profizmusról szólt, én meg igazából az utóbbi 6-7 évben kezdtem németből, angolból fordítani. Jó, oroszból már régebb óta… Vagyis amatőr vagyok. Ettől még sokszor találkozom folyóiratokban nálam is gyengébb fordításokkal, de aki ügyes és jó kapcsolatai vannak, az be tud kerülni lapokba gyengébb dolgokkal is. Ezek az irodalmi fórumok belterjesek, egy-egy név már olyan presztízst grundolt magának, hogy már a nevéért beteszik. Üdv:D