Csak a lenyugvó Napot takaró felhők ölelnek úgy,
hogy minden pirosló sugárkát karjuk közé zárnak.
Nem tolvajok ők, csak magukhoz szorítják, és búcsúcsókot adnak
az elköszönő napnak, és mire ellobban a fény,
lenn, a lét forgatagában, táncra perdülnek a testek,
s a földnek bugyorában nem marad több fény, tán csak
egy pislákoló mécses, hogy emlékezzünk,
hát emlékezzünk végre!
1 hozzászólás
Nekem nagyon tetszik. (A többi írásod is.)
Szeretettel: István