nekünk valami más jutott
nektek utazások
hol lelketek messze futott
nekünk szoruló kézfogások
nektek rengeteg "kimozdulunk"
meg "kell a világot is látni"
mi akkor már boldogok vagyunk
ha együtt ülünk le vacsorázni
tiétek maradt a fiatal élet
a tánc, a koncert, éjjeli mámor
minket lesújtott, semmivé tett
ezernyi képetek, mind más pohárról
irigylem-e? még én sem tudom
megválaszolni e béna felvetést
örökké ugyanazt a tíz kört futom
hogy kinyomjam magunkból a néma szenvedést
s hogy végső soron mi jutott nekünk?
azt kevesen tudják és azok sem érzik át
mint küzd együtt minden leheletünk
legyűrni a kórházi monotóniát
1 hozzászólás
Nagyon jó vers. Tetszik a forma is (hagyományos), és nagyon ütős a tartalom. Minden benne van, nincs mit hozzátenni.
(Talán azt a gondolatomat próbálom megfogalmazni: az idősek bezártságának monotóniája válhat gazdaggá is, lelkileg. A fiatalok boldogságkeresésének "monotóniája" – szerintem – ennél szegényebb, ha céltévesztő. Ha az életünk önzés, akkor szegény. Ha az életünk másokat boldogító, akkor gazdag.)
Köszönjük a költeményt. Gratulál Á.E.