mit is írhatnék, versed különös hangulatú, az utolsó két sorhoz írnék, a léthatárom, nos én úgy vagyok vele, hogy nem is nagyon keresem, hisz mindig minden változik, néha jó, néha rossz irányba, van hogy akarva, és van hogy akaratlanul. persze lehet nem is ezekre gondoltál versedet írva, ám nekem ez jutott eszembe.
Gratulálok tetszett!
szeretettel-panka
Szia ruca! 🙂
Szépséges, amit itt olvastam, mert minden szóban és sorban rejlik picinyke üzenet, ami titokzatos, kevesen értik. Talán így jó, tudom, te ezt szeretnéd. Akár oldalakat is írhatnék e pár sorról, de visszafogom magam… nem könnyű, mert hallom a nád susogását, az erdőket is érzem, az "éji rétet" ismerem, az álmokat pedig…
Tudod, az álmokat életre kell kelteni, nem is oly nehéz, még ha néha csikordul is itt-ott.
Megtaláltad, ezt te is pontosan tudod, minden eddigi sorodból ez árad.
A "léthatár"? Az álom és a valóság között elhelyezkedő vonal, amit kevesen láthatnak, te igen. Szerintem nagyon tudod, hogy hol az a határ, s kötéltáncot járva élvezed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kalin. Egyszer a léthatár miatt fogok "befordulni"-de az álom és a valóság úgy különbözik, mint a űz és víz. Azért minden éjjel álmodom, hogy nappal ezzel -is- éljek.
ruca
Versed egyszerű nyolc-szótagos soraiddal gyönyörű alkotás. Jó a ritmusa, ilyen verset a versmondók szívesen vállalnak. Szerintem egy hiányzik belőle, hogy nem foglaltad mondatokba. Én ugyanis nem vagyok híve ennek a formának. De az legyen az én gondom.
Szép versedet szeretettel olvastam: Kata
6 hozzászólás
mit is írhatnék, versed különös hangulatú, az utolsó két sorhoz írnék, a léthatárom, nos én úgy vagyok vele, hogy nem is nagyon keresem, hisz mindig minden változik, néha jó, néha rossz irányba, van hogy akarva, és van hogy akaratlanul. persze lehet nem is ezekre gondoltál versedet írva, ám nekem ez jutott eszembe.
Gratulálok tetszett!
szeretettel-panka
Szia panka. A léthatárral csak én foglalkozom tán túl sokat, mert sokszor járok a
közelében- tán unalmasan is sokat.
köszönöm a látogatást:ruca
Szia ruca! 🙂
Szépséges, amit itt olvastam, mert minden szóban és sorban rejlik picinyke üzenet, ami titokzatos, kevesen értik. Talán így jó, tudom, te ezt szeretnéd. Akár oldalakat is írhatnék e pár sorról, de visszafogom magam… nem könnyű, mert hallom a nád susogását, az erdőket is érzem, az "éji rétet" ismerem, az álmokat pedig…
Tudod, az álmokat életre kell kelteni, nem is oly nehéz, még ha néha csikordul is itt-ott.
Megtaláltad, ezt te is pontosan tudod, minden eddigi sorodból ez árad.
A "léthatár"? Az álom és a valóság között elhelyezkedő vonal, amit kevesen láthatnak, te igen. Szerintem nagyon tudod, hogy hol az a határ, s kötéltáncot járva élvezed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kalin. Egyszer a léthatár miatt fogok "befordulni"-de az álom és a valóság úgy különbözik, mint a űz és víz. Azért minden éjjel álmodom, hogy nappal ezzel -is- éljek.
ruca
Nagyon szep a versed, melabus, "kocos hangja" – ez gyönyörü. Gratulalok,
H.
Versed egyszerű nyolc-szótagos soraiddal gyönyörű alkotás. Jó a ritmusa, ilyen verset a versmondók szívesen vállalnak. Szerintem egy hiányzik belőle, hogy nem foglaltad mondatokba. Én ugyanis nem vagyok híve ennek a formának. De az legyen az én gondom.
Szép versedet szeretettel olvastam: Kata