Nem akarom tudni mit hoz a holnap
Nem akarom tudni, ha más karjában vagy
Nem akarom tudni, hogy mit hoz az élet,
Csak egyet akarok! Szeretni téged!
Csak ennyit akarok nem mást
Csalódni sem akarok többé már,
Nem akarom tudni mi lesz holnap,
Mert fájó emlékképem van csak…
Hiába szeretnék arcodra nevetni
Nem tudok mást tenni, csak zokogva sírni
Nem tudok többé lágy dalra fakadni
Mert csak a bánat mar, nem tudok szárnyalni,
Szorít, feszít, tombol! Sajog szüntelen,
Mint izzó lávafolyam, égeti lelkemet.
Bár a nyagy tűz után új élet fakad,
Az én szívem helyén, csak üszök, s hamu marad.
2 hozzászólás
Kedves Anikó
A versed nagyon szép, csak szomorú lesz az ember tőle.
Hát igen:( Nem lehet mindig csak boldog, és felhőtlen……..
Köszönöm, az értékelésedet:)
puszika nektek:)
Anikó