Én már nem értem a szentek szavát
Próféták hangos dörgedelmeit
Embergyalázó fenyegető rémségeket
A halk emberi szót tán megérteném
A gyerek sírását is drámának élem
És fájlalom az öreg motyogását
De nem értem a szentek szavait
S csak remélni merem, hogy Istent majd megértem.
13 hozzászólás
Nagyon jó! Üdv.: zsuzsa
Köszönöm! 🙂
Kicsit csalódottságot érzek benne… Ez persze az én véleményem.
Mintha csalódtál volna valamiben… A világban? Istenben…?
Bevallom: Szent Pál leveleit olvasgatva éreztem ezt. Hogy nem értem…
Erre versben szeretnék válaszolni.
Megtettem. A címe Írástudó lett. Ha érdekel, elolvashatod…
Bár az is lehet, hiába várom, hogy feltegyék…
Mindjárt elolvasom!!!
Minden emberben mást jelent egy vers erről tanúskodik a színes kritika-világ. Én a határozatlanságot értem e vers alatt, és gratulálok hozzá! 🙂
Lehet, lehet hogy határozatlanság is van benne, igen.
Nagyon jó,elgondolkodtató alkotás lett….talán az idő múlása, és értékrendünk megváltozása is kialakithatta benned az érzést, hogy nem érted…
Igen, Hayal, pontosan látod a dolgokat. 🙂
Őszintén remélem, hogy megérted! Szép vers. Valami hasonlón gondolkodtam, mikor írtam a Hegyen-t. Folyton kérdezünk, néha válaszok jönnek, néha foszlányok, de többnyire semmi. Mintha a cél az lenne, hogy mi magunk fejtsünk meg mindent. Igen, még az is lehet, hogy egy hatalmas kisérlet részei vagyunk. Hogy elfogadjuk-e a dolgokat úgy, ahogyan! Grat!