Akkor, amikor…
vagy tán soha?
Léptünket
belepi a moha.
Jöttél talán…
vagy éppen mentél?
Sűrű mocsárba
beleestél.
Megtörtént…
vagy csak kitaláltam?
Holdas éjszakán
veled háltam.
Mindig fekete…
de lehet, hogy fehér?
csillagözönig
szívünk elér.
Új világot kaptam…
vagy odaadtam?
ragyogó szemedben
parány gyöngy maradtam.
Nem tudom
By Rozán Eszter
10 hozzászólás
Rövidke, ámde sokatmondó kérdések…egy gyönyörű versben.
Nagyon-nagyon tetszett! Gratulálok!
Nagyon szép, a vége még szebb… 🙂
Mennyi kétség, s milyen gyönyörűen kifejezve.:) Gratulálok, Rozália, nagyon szép!
Szeretettel: Colhicum
Ez az írásod itt, az íróklubban is "parány gyöngy", marad, szerintem örökre…
Elismerésem Kedves Rozália, és ebből a "gyöngy"-ből füzért kellene fonni..))
Gratulálok: dp.
Csuda szép vers! Öröm volt olvasnom! Gratulálok!:)
Kedves Gyömbér, Boer, Colhicum, Dinipapa és Sleepwell!
Köszönöm, hogy meglátogattatok, és leírtátok véleményeteket!
Szeretettel: Rozália
Nagyszerű gondolatokat ébresztő vers, szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm szépen, Zagyvapart!
Kedves Eszter! Gyönyörű verset olvastam tőled. Gratulálok.
Köszönöm, Kedves Kata!