Nem volnánk angyalok,
ha nem játszanánk
örökre és
Nem volnánk ördögök,
ha a játékunk
egyszer véget érne.
Te tudod, mi tudjuk,
hogy ez élet nem ilyen
egyszerű, mert a játékban
győztesek és vesztesek
is vannak és csak rajtad
áll vagy bukik, hogy a
kiestél mezőre lépsz-e
vagy épp kimaradsz egy körből.
Én nem bánom, ha újra
és újra kezdjük, de döntsd
el gyorsan: angyalok
leszünk vagy ördögök.
5 hozzászólás
Kedves Lily Allen !
Tetszik az írásod, én verstanilag nem szeretném értékelni,nem érzem magamat eléggé hozzáértőnek.Annyit azért látok,h ez egy szabadvers.Jó, így ahogy van.Kérlek legyünk angyalok,és ha megbukunk/elmegyünk/, majd álljunk be megint egy új körbe.
Gratrulálok szeretettel:hova
Kedves Lily Allen !
Én is pontossan azt gondoltam mint Hova. Még nem irtam ilyen formában, nem is nagyon olvastam, igazán megmondva, de valahogy tetszik, nekem olyan sokminden új, hogy néha a csodálkozásbol, és a tanulásbol nem tudok kiszabadulni. Ezután biztossan többet fogok ilyen verseket is elolvasni. Igy voltam a Haikukkal is.
üdv Toni
Igyekeztelek követni, de a „kiestél mezőre” szavaid után kiestem, mondhatnám, ki zuhantam az eseményekből.
Lehet, hogy én vagyok értetlen. a.
Bocsánatok kell kérjek, mert az éles eszemmel rájöttem közben, hogy mire gondoltál.
Jóóó!
Gratulálok. a.
Kedves Hova, Toni és Antonius!
Először is, örülök, hogy olvastátok! Néha az embernek a leghétköznapibb események sodró árjában jutnak ilyesmik az eszébe, és nincs ideje arra, hogy szépen rímekbe rendezze, egyenletes sorokra tördelje mondandóját. Hát így született ez a vers is…
Még egyszer köszönöm!