Téged is vár valahol egy békés, családi fészek,
Mely befogadni kész, ha kint már alszanak a fények!
Ha a világ hanyagul eltaszít, ő büszkén átölel,
Lágyan ringat el védő karjában, s nem bánt már zörej.
Míg élsz, szeretetet s biztonságot nem kaphatsz máshol,
Lelked szomjazik utána, s honvágy kínozza távol.
Kell egy ágy, mely hűségesen megőrzi az összes álmodat,
S egy anya, kinek semmiség érted a legnagyobb áldozat!
Kell egy báty, kinek megértő mosolya a legjobb útra visz el,
S egy húg, kinek ártatlan gyerekszemének bármit elhiszel!
Kell egy apa, aki az oldaladon áll, anélkül, hogy mondanád: segíts,
S a legszörnyűbb tudomásul venned, ha többé hasztalan keresed, mert nincs!
Ugyanúgy szükséged van egy társra, ki elkísér egész életedben,
Amikor még nem találkoztatok, már ezerszer láttad képzeletben!
Azt hitted, benne lelted meg a jobbik éned,
Tőle tetted függővé teljesen a léted.
Aztán végre megjelent, s rögtön tudtad, Ő lesz az igazi,
Ki benned minden ballépést, s kétséget könnyen kijavít!
Ő idejében megjött, hogy megkésett vágyaid teljesítse,
S gyönge, elfáradt szívedet ismét nagy tettekre lelkesítse.
Te szeretni akartál, ám egy valamiről folyton megfeledkeztél,
Ezt megtagadtad tőle a nehéz percekben, s amikor szeretkeztél!
Semmi mást nem véltél fontosnak, csak hogy mindent magadhoz ragadj,
S nem törődtél az érzéseivel, hogy néki egy kis dolgot is adj!
Most ott áll előtted, amint veszettül dobálod meg késsel,
Hogy ellened ő soha nem tett semmit, nem fogod fel ésszel!
A vesztét akarod, nem sajnálod a pengét,
Ahogy őt sem, hiába védtelen és gyengébb!
Eltaposod, számodra már régen halott a tisztelet,
Egy időben más is meghalt benned: a lelkiismeret!
S mivel életed rangját ez fejezi ki, többé te sem élsz,
Halott ember vagy egészen belül, egy árva csontot sem érsz!
Elhajítod a személyt, ki páratlan módon szeretett,
Két lábaddal rúgsz belé, mégis te lettél elesett!
Ezt még egyszer nem élheted át, megnyomorít, és lezár a bilincs,
Az önzetlen érzelem egyszeri ajándék, ha elmúlt, tovább nincs!
Új barátok vagy szerelmek jönnek, rengeteg kétes vonzalom,
A rosszban megváltást ígérnek, a biztosat értük ott hagyom.
Hamisan csillogó szemek engem is annyiszor megigéztek,
De nem voltak egyebek ők, mint elvetemült, káros lidércek!
Mentem velük, aztán pár lépés után a bajban mind meghátráltak,
Feladtam otthonom, ők megcsúfoltak, s belém rossz hitet tápláltak!
A család, az igaz barátok: ők az egyetlen kincs!
Remény és menedék a számomra rajtuk kívül nincs!
Erre emlékeznem kell, mikor hirtelen elránt az önzési roham,
S lakatlan, üres partokra sodor el a veszélyes, fertőző folyam:
Hogy mennyivel könnyebb egy ismeretlen, baljós viszonyért felhevülni,
Mint az értékes, valódi kapcsolatot a végsőkig megbecsülni!
8 hozzászólás
Kedves Tamás!
Erre a szép versedre, azt is lehetne mondani, egy poétikus leltározása az emberi érzékeknek és tevékenységeknek. Érdekes, nagyon sokszor tudjuk, mit nem jól csináltunk, de valahogy könnyebb azt mondani magunknak, majd máskor jobban fogok vigyázni, mint a megtörténtet rögtön kijavitani. Sokszor úgy vagyunk az érzéseinkel, aki szeret bennünket, azt a szeretetet nem kell tovább ápolni, mi harcolunk az új szereteté. A büntetésünk, az ujjat nem kapjuk meg, a régit pedig elvesziettük
Üdv. Toni
Kedves Toni!
Néhány mondatban nagyon jól összefoglaltad, körülbelül mit akartam ebben a versben elmondani.
Igen, ezt ennél pontosabban nem lehet értelmezni.
Sajnos én is milliószor követtem el már azt a hibát, hogy nem becsültem meg a kapcsolataimat és bántottam a hozzám közel állót, de szeretnék tanulni ebből a hibából.
Hozzászólásod mint mindig, nagyon jól esett.
Köszönöm.
Üdv.:tamás
Kedves Tamás!
Ez már csak így van, mindig a szomszéd kertje zöldebb. Vagyis sokszor nem becsüljük meg, amire oly nagyon vágytunk. Amikor már megkaptuk, nem olyan értékes. Jön az új vadászat, az új izgalom. Ez pedig csak felszín, tévút. Nem szabad sodródni a felszínes dolgok után. Az igazi kaocsolatot meg kell becsülni, mert pótolhatatan. Versedből mindez nagyon jól kitűnik.
Üdv.: Alberth
Köszömöm szépen alberth, teljesen egyet értek a véleményeddel.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Megszerezni könnyű, megtartani a nehezebb!Ez a mondás, oly sok mindenre igaz.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen, Kedves Selanne!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Tényleg nagy kincs a család, az igaz hű barát, akikre mindig számíthatsz, és ők is számíthatnak rád!
Versedhez szertettel gratulálok!
Kedves Noémi!
Köszönöm szépen a hozzászólást és örülök, hogy ismét olvastál!
Üdv.:Tamás