Bódult világban hópihepaplan
Köntöse a szép ünnepnek,
Máskor lila ibolyacsokorral
Hódolunk a szebbik nemnek.
De nem a csokor, nem is az idő
Jelzi, hogy ünnepnap van ma,
Ünnep minden óra, ha az érző
Szív talál szép alkalomra.
A kérdés költői: hogy mi a nő
Rég megfejthetetlen talány,
Legyen az akár híres színésznő,
Vagy csak egy picike leány.
Titkok hordozója valamennyi,
És ebben titok semmi sincs:
Egyszerűségük is, mind-megannyi
Nemesen csillogó szép kincs.
Mihez is hasonlíthatnám a nőt,
Ami lényét kifejezi?
Hasonlatoknak, mik leírják őt,
Sejtem, se száma, se szeri.
Véltem: napsütés, szellő tavasszal,
Méh, ha dús akácfürtre száll,
Hűs holdezüst, Nap olvadt aranya,
Liliom, szerény vadvirág.
Aztán gondoltam én bárányfelhőt,
Homokot, ha szél kergeti,
Hajnalpírt, édes csalogányfüttyöt,
Mi magát szív-mélybe eszi.
Végül feladtam: nincs jó hasonlat,
Mi teljes lényét megadja.
Nem fejezi ki egyetlen mondat,
S költők szépen zengő szava!
Szónak is kicsi: csak kettő betű,
Ám egy világ fér meg benne!
Nélkülük: ép, ember lelkületű
Szép bolygónk is semmi lenne!
Jussuk: áldás, hála! Mindegyikük
Glóriáját napfény süsse!
Gazdag, és sugárzó lelkük
Legyen a világunk tükre!
3 hozzászólás
Kedves pusztai,
üdítően hat ez a versed, szerintem mindent beletettél, amitől egy nő nőnek érezheti magát, nincs probléma a hasonlatokkal sem.
Kiegészítem valami fontossal: a férfiakra is szükség van, hogy kivirágozzunk. 🙂
Jó volt olvasni, köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Pusztai!
Igazán örülök,hogy tettél fel!
Nagyon szép egyéni,ihletes gondlatokat hoztál!
“Mihez is hasonlíthatnám a nőt,
Ami lényét kifejezi?”kérdezed!
Próbálkozásod sikerült!
Különösen tetszett ez a rész,de az egész is:
“Véltem: napsütés, szellő tavasszal,
Méh, ha dús akácfürtre száll,
Hűs holdezüst, Nap olvadt aranya,
Liliom, szerény vadvirág”
Remek sorok!
Gratuálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Ui jöjj többször!
“Ünnep minden óra, ha az érző
Szív talál szép alkalomra.”
Ez így igaz.
Nagyon szép köszöntőt írtál. Örömmel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂