A nyomor ott kezdődik,
hol a létfenntartás végett
fölszámoljuk lassan
az egész környező létet.
Nyomor
By jerrynostroBy jerrynostroBy jerrynostroBy jerrynostroA nyomor ott kezdődik,
hol a létfenntartás végett
fölszámoljuk lassan
az egész környező létet.
6 hozzászólás
Kedves Tamás!
Tegnap Irén hozzászólására a "Ma már nem vagy" cimű versemr írtam a köbetkező választ:
"És ami ma nagyon is tipikus, az emberböl a körülmények is tudnak, egy rosz embert csinálni, ha nem is rossz, hanem csak egy gyenge karakterre van"
Azt hiszem ezt a mondatot te akaratlanul, és tudatlanul, ahogy egyáltalán írtam, senki sem tudta voln, pontossabban és szebben ilyen rövid verbe foglalni.
Gratulálok, és
üdv Tóni
Milyen magától értetődő, és mégis megdöbbentő ez a megállapítás!Megdöbbentően jó.És a többes szám első személy szépen kifejezi az együttérzést, azonosulást.
Grat!
Üdv:Gl
Kedves Tóni!
Egy pillanat alatt, teljesen véletlenül jött az ihlet, de ez az értelmezés is jó.
Az olvasókra bízom, milyen üzenetet látnak a sorok mögött.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves gondolkodólány!
Nem is annyira együttérzés ez, inkább annak a felismerése, hogy jómagam is bűnös vagyok, nem háríthatom el a felelősséget.
Köszönöm, hogy írtál nekem és értékeltél.
Üdv.:Tamás
Nagyon találó! Gratulálok!
Kicsiben és nagyban is igaz.
Köszönöm szépen, kedves Irén!
Hálás vagyok, hogy benéztél, és értelmezted.
Üdv.:Tamás