Tanulni jöttem
Nem feledni,
Nem őrült
Kifogásokat keresni.
Látom magamkörül
Mind azt a szépet,
Melynek saját
Árnyéka vet véget!
Nehéz így szembenézni
A feladattal,
Émelygek tőle
S nem bírok a szavakkal.
Elöttem áll
Mit tennem kéne,
Bátorságom elenyész
Csak ülök, s reszketek félve.
A tét nagy
De ülve nem érem el a kilincset,
S akaratom kulcsa nélkül
Nem vehetem le lábamról a bilincset.
Ólom nehezékek
Feszítik mellkasom,
Mostanra lépnem kell végre
Jól tudom.
De a félelem úgy ül rajtam
Mint emberen az átok
Félek, ha felegyenesedem,
Nem tetszik majd, amit látok.
2004.10.
5 hozzászólás
Ez is szuper lett! Nincs mit hozzáfüzni!
Tényleg szuper a vers. Jó a ritmikája, és nagyon jól átjön a félelem, a bénultság érzése. Szerintem már sokan éreztünk hasonlót.
Katta ledöbbentett a versedSzupper!
ahogy amit , és a mondanivaló!!!!!!!!!!!!!!!!!
ez igen,
Szeretettel: marica
Kedves Kádár Kata! Nagyon tetszett a versed. Ritka megfogalmazás az útkeresésről.
Igen, olykor az akaratunk kulcsát a legnehezebb megtalálni valamely alkotáshoz. Mindezt szépen írtad le. Gratulálok.
Kedves Kata!
Magával ragadó! A rímeid továbbra is letaglóznak. Nem erőltetett egyik sem, szép képet festenek.
Gratulálok: A.