Mint nyáron, hogyha zord fellegek jönnek,
és bánatba vonják arcát a földnek,
úgy tűnik az őszből a varázs, a szín,
már nem köszönnek rám kedvenc bokraim.
A világra hunyva ónszürke szemét,
jéghideg esőket önt szerte az ég,
csöndesen fuldoklik az utca, a tér,
október karja a csatornákba ér.
Ázik a zászló, a rendőr, az ünnep,
ázik, ki sírja’, és ázik, ki tüntet,
a forrongó múlt s a szánalmas jelen,
kanálisba fúl a bomlott értelem.
Lám, tűnik az őszből a varázs, a szín,
elcsúszik a ma a régvolt álmain,
fakult falevelek közt tapod a láb,
és földre hullik az összes délibáb.
8 hozzászólás
Szia!
Eddig nem is gondoltam volna, hogy ennyire el lehet rejteni egy versben, régi eszméket rosszul feltámasztó, másra használó, újnak feltüntetett gondolatok követőit. Én legalábbis ezt éreztem olvasás közben, nem pedig a természet változását, illetve, de igen, az emberi természet változását.
Nagyon jó verset írtál! Ismét.
Igen, Artur, tökéletesen láttad meg a lényeget. Azt gondolom, az autóborogatós, símaszkosok még csak tüntetőknek se nevezhetők. Ez a világon sehová sem vezet, és azokra is rossz fényt vet, akik egyébként nem értenek egyet a fennálló helyzettel. Én sem értek egyet, de sose borogatnék autókat, mert attól nem változik semmi.
Szia!
Pontosan ez az, mert kié az autó? Egy dolgozó emberé, aki munkába jár vele, esetleg adózott fizetésből vette…stb nem részletezem, de nézzék már meg, mit tesznek tönkre az állítólag nevünkben, érdekünkben "harcolók"? A mi tulajdonunkat. Az unokatestvérem kis vegyesboltját, vagy valaki bácsikája trafikját. Hát nem?
Nem harc kell ide. Nem folytatom, mert csak felhúzom magam, pedig én aztán nem vagyok olyan típus, szóval szuper a versed!!!
Üdv.
Artur, ezek nem értünk "harcolnak", ezek focihuligánok. Akik meg tavaly tömegével kinyitották a szájukat, de nem dobáltak köveket, azoknak elég volt annyit mondani, hogy "majd megunják, és hazamennek". Hát ők tényleg hazamentek, azóta is egyre szarabb minden, írmagnak meg ezek a senkiházik maradtak. Ezekkel pedig a jobboldal se vállal közösséget nyilvánvalóan.
Szia!
Bár földre hullik az összes délibáb, remélem, eljön még az a nap, amikor teljes pompájában tündökölhet. Szép vers.
Rozália, én is remélem. Köszönöm 🙂
Szia Netelka!
Igazad van, nem hőzöngéssel lehet új életet teremteni. Ha hitemből indulok ki, azt mondom: imádsággal, aminek nagyon nagy ereje van.
A versed gyönyörű!
Bár magam nem vagyok hívő a szó vallásos értelmében, de hiszek a hit erejében. Akár az önmagunkba vetett hit erejében, az igazságba vetett hit erejében és sorolhatnám, bár ezek nyilván nagy szavaknak tűnnek. Igaz, kicsit idealista vagyok 🙂 Köszönöm!