Ölelj át, világ, légy a támaszom,
Hadd súgjam el minden kis bánatom!
Ölelj át engem, kell a szeretet,
Szorits kebledre kicsit engemet!
Ölelj át, kérlek, én is azt teszem,
Ezt súgja a szivem és az eszem!
Ölelj át kicsit, pihennem kéne,
De azt majd a sirban, de most még nem…
Ölelj át, világ
Szerző: Dallos Miki
2 hozzászólás
De jó!Ez az első mély tartalmú vers amit tőled olvastam és nagyon tetszik! Remélem a világ visszaölel egy kicsit:-) A vége pedig igaz, sajnos az ember nem nagyon pihenhet haláláig…. Nagyon jó versed ez!
Szia!
Hát, szerintem a Hidon állva az első olyan müvem, aminek talán mélyen mondandója van, de mivel ezeket nem szánt szándékkal irom ilyenekké ezért különösen örülök, hogy azt irtad, amit 🙂