Lépteidet sem rejti a hó… már rég tovatűnt;
tél viszi széllel, faggyal a percet…
Halkul a szó,
lebben a fátyol, rejti a színt
(köd s játszi magány).
Édes a bánat, nincs kegyelem… még áldom e kínt,
s lelkem a zápor véste időben könnybe vegyül…
Elpazaroltam mind a világom… szirma szakadt,
csíra fölött nőtt gyenge virágom.
26 hozzászólás
Szia barckvirág! 🙂
Kár, hogy nem adhatok pontot, kellene. 🙂 A ritmikával lenyűgöztél, a verstan a lábaid előtt hever, mélybe húztál a hullámokon lebegő gondolatokkal. Szép e virág bár nincs kegyelem. 🙂
Felnézős vers, örömmel tanulok itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Egy különös hangulat hozza most nálam ezt a döntést, hogy nem kérek pontokat… 🙂 Talán egyszer elmúlik ez is… 🙂
Nagyon megtisztelő mindaz, amit írtál nekem… 🙂 Szeretek játszani a ritmussal… Olykor a klasszikus versformákat alkalmazom, és szoktam olykor "rosszalkodni" is 🙂 Ilyenkor megváltoztatom a szabályokat… de csak úgy, hogy a ritmus azért szóljon 🙂 A fenti vers is egy ilyesmi "rosszalkodás" terméke 🙂 Mondhatni… "belekötöttem" valamilyen módon egy kötött versformába… 🙂
Mindemellett el kell, hogy mondjam, hogy amit Te alkotsz, az is határozottan magas színvonalon van!!! Szeretem a verseidet!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Nem akarok egy hibát kétszer is elkövetni, és most majd ellenőrzöm, elfogadta e a szisztém az írásomat.
"Édes a bánat", erre az jut eszembe amit Paulo Coelho írt egyik idézetében, és amit én is mindig megpróbálok:
"Igyekszem vidámságot színlelni, amikor pedig nem vagyok vidám, leplezni a szomorúságomat, hogy ne okozzak bánatot azoknak, akik annyira szeretnek, és annyira aggódnak értem."
… és ilyenkor valóban, még a bánat is édes tud lenni…
Kevés, de mindent megmondó szavak.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Paulo Coelho nagyon jól meg tudja fogalmazni az érzéseket… ez az idézet is ezt tükrözi, és úgy érzem, hogy sokat segít az, hogy megosztod velünk az általad ismert idézeteket! Jó érzést keltenek, olykor segítenek megérteni vagy tisztábban látni valamit…
Bánattal kapcsolatban pedig tényleg így vagyunk néha… Jobban esik néha eltitkolni, de az is jó, ha van egy megbízható barát, akihez lehet fordulni, ha baj van…
Köszönöm, hogy írtál nekem!
Üdv: barackvirág
Kedves Mónika!
Pontok nélkül is csillagos ötös! Mint mindig ez is egy szép vers, mégha szomorú hangulat ihlette akkor is.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen! Ezt a verset tényleg egy szomorú hangulat ihlette… megpróbáltam versbe foglalni… 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Barackvirág!
Szomorú érzéseket közvetítő, mély érzésekről tanuskodó vers.
Színvonalas, szép alkotás.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen!
Szeretettel: barackvirág
Olyan nyomtalan, olyan valóban, mint amit elvisz az idő, nem is a tél. Alélt a vége, de gyönyörű!
Szeretettel gratulálok! Marietta
Köszönöm szépen a kedves szavaidat, Marietta!
Szeretettel: barackvirág
Szomorú, de mégis pozitív visszhangot érzek belőle!!!
Gyönyörű!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen, Fél-X; nagyon jól érzed azt a pozitív visszhangot; örülök, hogy észrevetted!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Szomorú versed magával ragadott. Nagyon jól visszaadja a reménytelenség állapotát, amiben valahol mélyen mégis ott a bizakodás. Többször is elolvastam.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Igen, a bizakodás ott rejlik a sorok mögött, nagyon jól érzed! Köszönöm szépen!
Szeretettel: barackvirág
Szomorkás hangulatú vers.Jó a ritmikája.Gratulálok.
Üdv:Aine
Kedves Aine, köszönöm szépen! 🙂
Alapjaiban véve első olvasatra szomorú hangulatot véltem felfedezni soraidban.Viszont miután még egyszer elolvastam észrevettem valamit: "csíra fölött nőtt gyenge virágom."-írod. S ez az ami megfogott. Az élet örökös körforgása. Valami elmúlik és valami új születik az elmúlás pillanatát követően…
Kedves István!
Nagyon jól olvasol a soraim mögött, köszönöm!!!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Nekem nem közvetített a versed szomorkás hangulatot. Mindig úgy olvasom a verseket, mintha mások előtt szavalnám. Ezt is úgy olvastam el, s olyan jó ritmust fedeztem fel benne, mintha az egész egy szigorúan előírt egyenletes-versformában készült volna.
A gondolataid viszont nagyon mélyek, amelyek nagyon elgondolkodtatják az olvasókat is.
Pontozás nélkül is csillagos!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon örülök, hogy olvastál, köszönöm szépen! A ritmust – és a tartalmat is! – nagyon jól érzed… A vers alapja a hexameter, csak egy kicsikét átalakítva… játszottam a ritmussal és a rímekkel…
Szeretettel: barackvirág
Napok óta vissza járok ide és elolvasom,újra és újra….nem tudok betelni vele…
Örülök, hogy így van… 🙂 Köszönöm, hogy megírtad ezt nekem! (Elnézést a kicsit késői válaszért…).
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
A versed számomra könyörgő vágyat rejt, szinte imává válik, ami pedig, úgy tűnik nem kegyes istenséghez kiált… talán nem érdemli…
Judit
Kedves Judit!
Igaz… talán nem érdemli… Szükség volt némi időre, mire képes voltam ránézni arra, hogy ez az igazság, és a feltétlen bizalom nem vezet jóra egy barátságban sem (amiről kiderült, hogy állítólagos volt…). Szerencsére nem késtem el a felismeréssel, és képes voltam változtatni a helyzeten, bár… a szomorúság néhány pillanatra azért utolért a csalódás miatt…
Köszönöm, hogy olvastál, és a figyelmedet is!
barackvirág
Kedves Barackvirág!
Örömmel olvastam a versedet. Szép és nyugalmat árasztó.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Jól érzed… amikor írtam a verset, nyugalmat éreztem és azt, hogy minden rendben van… lehet előre tekinteni 🙂
Örülök, hogy olvastál; köszönöm 🙂
Szeretettel: barackvirág