Olyan virág az álom,
virágzik nem csak ágyon,
kidugja fejét betonból, falból,
ágyása bárhol lehet.
Olyan virág a szerelem,
nem hervassza ősz szele sem,
nyílik akkor is, ha tél havaz
be utcát, szívet, fejet.
Olyan virág az ember,
nem virágzik, csak egyszer,
de tele van aprócska élete
álommal, s szerelemmel.
6 hozzászólás
Nagyon szép gondolat 🙂
Köszönöm! 🙂
Szép érzés gyönyörű szépen leírva. Gratu! 🙂
Neked is köszönöm! 🙂
Hű-ha! Ez nagyon szép vers. Üdv.: Túri I.
Hát igen, mik is lennénk az érzések nélkül. Nagyon szépen fogalmaztad meg.