Kifogyott tintapatron a hajnal,
ahogy a vak-feketéből feldereng.
Mélyen az ébredő tájban kancsal
vályogház, benne mélán ásít a rend.
Pók költözik sarokból sarokba,
ökörnyálas űrséta a huzatban.
Spaletta nyög a nyarat siratva,
amíg a Nap a láthatárra lobban.
Mint szorgalmas őrlőfog, az idő
az életet csak apránként rágja szét,
s a viskó, e szelíd múlt-temető,
őrzi a régiek emlékezetét.
7 hozzászólás
Elismerésem!
Nagyon jó!
Gratulálok:sailor
"Mint szorgalmas őrlőfog, az idő
az életet csak apránként rágja szét,"
bizony
üdv.koko
Gratulálok, nagyon tetszik!
Szeretettel: Magdi
Kedves Netelka!
Remek hasonlataidhoz szeretettel gratulálok: oroszlán ( Ica
…megint itt!
Mindig jobban tetszik!
newyear
Csodálatos "Netelkás" sorok…!
grat
leslie
Köszönöm szépen a méltatást, nagyon kedvesek vagytok! Puszi 🙂 Erika