Gyermekkoromban gyakran jártunk erre,
A lombos fákkal körülölelt helyre.
Hűvös lombjaik alatt a gyors idő,
Tündérlány léptűen volt eltűnő.
A fák pedig az évtizedek alatt,
Látták, ahogyan szétesik a csapat.
Hová lettetek régi jó barátok?
Sokatokról nem is tudom, hol jártok.
Talán van olyan is, aki már nem él,
Vagy kinek gyermeke most eszmél,
S majd ő is ide jár egy más csapattal,
Az öregedő fák őket védik lombjukkal.
8 hozzászólás
Gyönyörű gondolat.
Ez egy osztálytalálkozó szüleménye.
Nagyon szép gondolatokat vetettél papirra. Sajnos az idő múlik. A mi
érettségi találkozóinkon is hasonló gondolatok merülnek fel. De, amig egészség és normális életvitel van, hát szép az élet.
Gratulálok. Túri Imre
Köszönöm:)
Valahol már írtam: az emlékek nélkül, a múltunk nélkül senkik sem lennénk. Milyen jó emlékezni, és hogy megszépülnek a dolgok idővel. Szép vers.
Köszöntem!:)
ezt érzem most én is…kis mese versbe szedve…köszönöm az élményt!
Örülök, hogy elolvastad.:)