A mindenség voltunk:
-az Ige és
az ős semmi Egyben,
időtfaló
teremtő Tűz,
magunkba rohanó forrás.
Vagyunk,
valami fekete lyuk
koromsötétjében,
időszálon hurok
és leszünk
isten tenyerén
kétágú fénymag,
örökkön múló,
vibráló idő.
Öröklét
By haver
6 hozzászólás
Nagyszerű költemény. Ösztönösen írsz, vagy tanultad a versírást?
A végzettségem és szakmám az okl.gépészmérnök, és kisiskolás koromtól írok verseket, köteteim is vannak, de költőnek azért, még nem merném nevezni magamat.A kérdésedre válaszolva, azt hiszem inkább ösztönösen írok.Köszönöm a kritikát.Üdv.Haver.
tetszik, jó vers, gondolom azért nem használsz nagy betűket a sorok elején, hogy jobban mutasd, hogy összefüggő az egész, jó ötlet, de azért vesszőket kéne szerintem.
gratu hozzá.
A pont és a vessző, vagy más írásjelek használatával rákényszeríteném az olvasót a saját elképzeléseim szerinti olvasatra, holott egy versnek, általában több olvasata is lehetséges, erre szokták mondani, hogy interaktív verselés.Köszönöm Acélszív, üdv.haver.
Ez nagyon szép, jó a megfogalmazás, és mivel eléggé szómániás vagyok-szeretem ízlelgetni a szavakat- jó volt olvasni,mert a szóhasználat is nagyon tetszett. Szerintem sem kell mindig pontot vesszőt tenni, mert azzal vmilyen szinten korlátozod az olvasót, így viszont mindenki mást(és egy szinten mégis ugyanazt) olvashat ki a versedből.
H.
Köszönöm Hayal, hogy olvastad. A magyar egyébként is alkalmas a sokféle zamatú és árnyalatú szavaival a színesebb szóképek kifejezésére.Üdv.,haver.